A 2002-es barcelonai program megvalósításához – melynek értelmében az EU-ban 2010-ig 1,9-ről 3 százalékra kellene nőjön a kutatásba irányuló befektetéseknek a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított aránya – 700 ezer új kutatóra volna szükség, ehhez képest jelenleg az a veszély fenyeget, hogy számuk meredeken csökken – hangsúlyozza az a jelentés, amelyet egy vezető európai tudósokból álló csoport készített a brüsszeli bizottság felkérésére. Az egyik alapvető probléma az, hogy a kormányok nem finanszírozzák kellőképpen az állami szektort, így az mind a források, mind a keresetek és karrierlehetőségek tekintetében rosszabbul áll az amerikainál.
A magánszektorban tudományos téren közel ugyanolyan jók a karrierlehetőségek, mint egyéb szakmákban, ennek ellenére túl kevés fiatal választ magának ilyen pályát, illetve már az egyetemeken se ebbe az irányba orientálódnak. A jelentés készítői ezért azt szorgalmazzák, hogy az egyetemek az akadémiai karrierre való felkészítés helyett jobban fókuszált szakmai képzést nyújtsanak, megfelelve a piaci igényeknek. Ennek érdekében szükséges újfajta partnerséget kialakítani az egyetemek és a vállalatok között, amibe beleférne az is, hogy már az alapképzés során ízelítőt adnak a hallgatóknak a későbbi magánszektorbeli tudományos pályafutásból. A szerzők egyébként már az alap- és középfokú oktatást is bírálják, amiért az a mindennapi élettől távoli, nem hasznosítható ismereteket nyújt.
A változtatás annál is sürgetőbb, mivel a központi vállalati k+f laboratóriumok kora elmúlt, a cégek oda telepítik ilyen tevékenységüket, ahol az emberi erőforrás szempontjából a legjobb a kínálat. Így azok az országok, amelyek oktatási rendszeréből jól képzett kutatók és tudósok kerülnek ki, versenyelőnyt is élveznek, következésképp a javítás nemzeti érdek. A brüsszeli bizottság a jelentés fő javaslatait beemeli a „Tudomány és társadalom” című munkaprogramjába, továbbá fontolgatja, hogy jövőre figyelemfelhívó kampányt indít, amelyben rávilágít a feltárt fogyatékosságokra.
Papp Zoltán