A gazdag nyugat-európai országok csak profitálhatnak határaiknak a külföldi munkavállalók előtt történő megnyitásából, ha a magasan képzett munkaerőnek szabad utat adnak - állítja a brit Royal Economic Society tanácskozásán ismertetett tanulmány, amely az uniós bővítés kelet-nyugati irányú migrációs hatásait elemzi. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a magasan képzett munkaerő egyaránt növeli a nyugati bérszintet és a termelést, valamint az életszínvonalat.
Sok politikus és néhány közgazdász már régóta hangoztatja a gazdag nyugati országokban, hogy szabadabbá kell tenni bizonyos kulcsfontosságú szektorokban a munkavállalást. Ezek közé sorolják az oktatást és az egészségügyet. Ugyanakkor ellenzik a korlátlan munkaerő-beáramlást, mert attól tartanak, hogy az olcsóbb bérrel beérő álláskeresők veszélyeztetik saját munkásaik megélhetését. A tanulmány szerint ez rövidlátó gondolkodás, mert elméleti modelljük azt mutatja: ha a magas szaktudást igénylő iparágak fejlődnek, az a képzett munkaerő előnyére válik. Ennek oka, hogy a nagy hozzáadott értéket előállító vállalatok logikusan éppen azokban az országokban és szektorokban - csúcstechnológia, gyógyszergyártás, távközlés - fognak beruházni, ahol már eleve nagy a humán erőforrástól való függőség. A szerzők számítása szerint a magasan képzett keleti munkaerő beengedése az északi országokban átlagosan 5,6 százalékos béremelkedést okoz. A déli államokban a helyzet ezzel éppen ellentétes, mert a spanyol, olasz és görög gazdaságot még egyaránt jellemzi az alacsony hozzáadott érték és emellett a vállalatokat sokkal inkább érdekli a költségek alacsonyan tartása, mint a munkaerő minősége. Így a magasan képzett jövevények rossz hírt jelentenek a cégeknek, mert ugyanakkor saját munkaerejük északra vándorol. Végeredményben az átlagbér 8,7 százalékkal csökken ezekben az országokban.
A szerzők mindebből azt a következtetést vonják le, hogy az EU bevándorlási politikájának a bővítés után sokkal inkább a déli országok megerősödését kell elősegítenie, semmint sorompók felállítását, megakadályozandó az északra történő vándorlást. A tanulmány szépséghibája, hogy csak az új országokból a régiekbe való bevándorlással foglalkozik, és a magasan képzett, diplomás munkaerőre koncentrál, holott a képzetlen munkaerő esetleges tömeges bevándorlása valószínűleg inkább az állami kiadásokat növeli, nem a gazdaság növekedését segíti elő.
Bana Péter