Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Importkvótának nevezik a külkereskedelmi forgalom szabályozásának egyik legdrasztikusabb eszközét: mennyiségi vagy értékhatár megállapítása révén abszolút korlátot állapítanak meg az import mértékét illetően. A GATT a mennyiségi korlátozás e szigorú formájának visszaszorítását írta elő. 1995 júliusától – a mezőgazdasági megállapodás életbe lépésétől kezdve – a mezőgazdaságban sem alkalmazható a nem vám jellegű importkorlátozás e formája.
A Közösségi Agrárpolitika (KAP) célja a mezőgazdasági termelékenység növelése, méltányos megélhetés megteremtése a mezőgazdaságból élők számára, a piacok stabilizációja, az ellátás biztonságának növelése és a fogyasztói igények teljesítése méltányos áron.
A közvetlen támogatás a KAP-reform egyik meghatározó eleme. Azt a jövedelemkiesést kompenzálja, amely a termelőknél az intézményi árak világpiaci árakhoz integrálódása következtében jelentkezik.
A termelési kvóta drasztikus termeléskorlátozó intézkedés, fölötte életbe lép a termelő pénzügyi társfelelőssége (külön hozzájárulás, a támogatás csökkentése stb.). Kvótákat állapítanak meg a cukor- és a tejszektorban, garanciaküszöb érvényesül a dohány-, illetve a feldolgozott gyümölcs és zöldségszektorban és maximális garantált mennyiség vonatkozik az olívaolajra, a gyapotra, a takarmányra és a banánra.
A kínálat egyenletesebb megoszlása, a feleslegek piacról történő ideiglenes kivonása érdekében magántárolási támogatás adható a szőlőmust, illetve az asztali bor tárolásához. Amikor a magántárolási támogatás nem elegendő a piaci zavarok megszüntetésére, a bizottság lepárlás célú felvásárlást hirdethet meg. Mára megszűnt a korábbi megelőző, illetve a kötelező lepárlás, jelenleg három forma van: lepárlás válság esetén, borászati melléktermékek lepárlása, a kettős besorolású (borszőlő és egyéb) szőlőfajtákból készült bor lepárlása.
Pótvám két esetben is értelmezhető az EU-ban. Kiegyenlítő vámot alkalmaznak bizonyos friss gyümölcsök és zöldségek importjára, valamint más termékek (például aszalt szőlő, bor) importjára, ha az importár az előre meghatározott minimális importár alatt maradt – az EU-termelők védelmében. Piaci zavarok esetén pótvám vethető ki az importra.
A túlzott állatsűrűség elkerülése érdekében a KAP-reform mérsékelni kívánta az egységnyi takarmánytermő területre jutó állatsűrűséget. Ezt az EU-ban a termelői érdekeltség prémiumok alkalmazása révén történő befolyásolásával kívánják elérni. Az állattenyésztési szektorban prémium vonatkozik az anyatehénre, a speciális húsmarhára, és van szezonalitást csökkentő, extenzív tartás utáni, illetve vágási és anyajuh prémium. A 2005/2006. gazdasági évtől kezdődően új prémiumot vezetnek be a tejtermék szektorban.
A referenciaár azt volt hivatott megakadályozni, hogy az importált termékeket bizonyos minimumár alatt értékesítsék. Néhány friss gyümölcs- és zöldségfajta, (asztali) bor, s egy-két vetőmagfajta (kukorica és hibrid cirok) esetében állapították meg, helyét mára a belépési ár vette át. A marha- és borjúhús piaci rendtartásában a referenciaárat – a kifejlett vágómarha (a tagállamok EU-termelésből való részesedésével) súlyozott piaci átlagárát – hetente határozzák meg, ez a piaci helyzet legfőbb mutatója.
A számviteli információs rendszer a tagállamok nemzeti agrár-nyilvántartási rendszerén alapul, célja a gazdaságok jövedelmi és gazdasági helyzetének elemzését, nyomon követését biztosító rendszer kialakítása, működtetése.
A termelői csoportokat a termelők maguk hozzák létre, hogy tevékenységüket összehangolva termelésüket és kínálatukat a piaci igényekhez igazítsák. Ennek érdekében közös termelési és értékesítési szabályokat dolgoznak ki. A csoportok szerveződését az egyes piaci rendtartások (friss gyümölcs és zöldség, olívaolaj, dohány stb.), illetve a strukturális politika is támogatja.
