Bár a 2000-ben kezdődött reformfolyamatnak köszönhetően lassan konvergálnak az uniós tagállamok társadalombiztosítási rendszerei, az eltérések várhatóan még sokáig fennmaradnak. A reform indulása óta a tagállamoknak a tb-szabályaik módosításánál, illetve új előírások életbeléptetésénél figyelembe kell venniük az Európai Bizottság e tárgyban hozott ajánlásait. A Lisszabonban elfogadott, ötéves időszakra vonatkozó Agenda fő célja - a magyar munkaügyi tárca terveihez hasonlóan - a gyorsan fejlődő tudásalapú társadalom fenntartható fejlődését biztosítani, úgy, hogy közben garantálják a munkavállalók biztonságát is.
Nem elsősorban a szociális politikák harmonizálása, mint inkább az új, immár közös szociális célkitűzések tartoznak a reformfolyamat hatáskörébe, ezért nem többletpénzeket szándékoznak elosztani, hanem a meglévő szociális alapok újrastrukturálására és a közpénzek hatékonyabb felhasználására helyezik a hangsúlyt. A 2000-től 2005-ig terjedő időszakra hozott szabályozást félidőben, vagyis 2003-ban vizsgálják felül.
Az uniós tagállamok mindegyikében különböző társadalom- és nyugdíj-biztosítási rendszer működik, így ezeknek a rendszereknek a jövőbeni harmonizációja elengedhetetlen. A Magyarországhoz hasonló népességű Belgiumban a klasszikus begyűjtő elosztórendszer működik, amelyet a Nemzeti Társadalombiztosítási Intézet felügyel. Ez osztja el a forrásokat a különböző szociális ellátásokért felelős intézmények között. Az intézményt egy az uralkodó által kinevezett és egy parlamenti képviselő által vezetett, a munkaadók és -vállalók képviselőinek részvételével működő önkormányzó tanács irányítja.
Más a helyzet Írországban és Portugáliában. Az előbbiben központosított elosztó rendszeren keresztül valósul meg az állami szociális gondoskodás. Ezzel szemben Portugáliában erősen diverzifikált az elosztó rendszer, és csupán technikai felügyeletet lát el az egyik minisztérium - a munkaügyi. A finanszírozás az öt regionális társadalombiztosítási központon keresztül történik, míg az ellátást a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat biztosítja. Az állami nyugdíj-biztosítási rendszer, valamint a munkaügyi kockázatok biztosítására létrejött intézmény központi irányítás alatt működik. A vállalkozásoknak kötelező az állam által ellenőrzött keretek között valamelyik magánbiztosítóval biztosítást kötniük az üzemi és egyéb balesetekre.
Az északi államok közül Finnországban kétféle nyugdíjrendszerből kapnak juttatást az idősek. Az állami alapnyugdíjból minden, a megfelelő életkort elért személy részesül, és az elosztásról a Nemzeti Biztosítási Intézet gondoskodik. A nyugdíjasok a munkaviszonyuk alatt a magánbiztosítóknak befizetett járulék után is részesülnek juttatásban. Az egészségügyi alapellátás a megyei egészségbiztosítási rendszeren alapszik, amelyet magánbiztosítások egészítenek ki. A jövedelemarányos munkanélküliségi segélyt az ágazati alapokból finanszírozzák. Az erősen centralizált svéd társadalombiztosítási rendszer a munkanélküliek támogatását kivéve az egészségügyi és szociális tárca hatáskörébe tartozik és minden 16 évet betöltött helyi lakos a tagja. A társadalombiztosítást nagyobbrészt a központi adókból, kisebbrészt a munkavállalók hozzájárulásából finanszírozzák, ehhez járul az utóbbi időben a biztosított által önként - a nyugdíjaskori „extra” szolgáltatások fejében - vállalt addicionális befizetés. A munkaügyi tárca által felügyelt munkanélküli-segély egyrészt az alapkifizetésből, másrészt az ágazati szakszervezeteken keresztül kapott opcionális hozzájárulásból áll.
Talán a legbonyolultabb társadalombiztosítási modellel Franciaország rendelkezik, ahol a mintegy 100 különböző formájú rendszer négy főbb csapásirányba sorolható. Így megkülönböztethetők a lakosság nagy részét, így a tb-járulékot közvetlenül nem fizetőket, az agráriumban foglalkoztatottakat és az önfoglalkoztatottakat is lefedő rendszerek, valamint a speciális foglalkozási ágakra szakosodott rendszerek. Hasonlóan ágazatok szerint épül fel a társadalombiztosítás Spanyolországban is, ám a kifizetések itt erős központi kontroll alatt állnak. Így a Nemzeti Szociális Biztonság Hivatala irányítja a nyugdíjelosztást, a Nemzeti Egészségügyi Hivatal pedig a lakosság 98 százalékának egészségügyi ellátását.
Németországban öt társadalombiztosításhoz kötődő rendszer létezik. A foglalkoztatási forma szerint differenciáló állami nyugdíj-biztosítási rendszer, a mintegy 540 biztosító működését szabályozó állami egészségbiztosítási rendszer, valamint a baleset- és munkanélküliségi biztosítási rendszer. Az 1995 óta létező, minden biztosított számára hozzáférhető biztosítási rendszer hosszú távú gondoskodást tesz lehetővé. Nagy-Britanniában egy átfogó, általános, a munkavállalók hozzájárulásán alapuló kötelező biztosítás és egy az általános adókból finanszírozott nem hozzájárulásos társadalombiztosítási finanszírozó rendszer működik.
Andacs Botond