Az amszterdami szerződésben az Európai Unió (EU) tagállamai vállalták, hogy az esélyegyenlőséget célzó egyéb intézkedések mellett biztosítják a csökkent munkaképességűek speciális munkapiaci igényeinek megfelelő feltételeket. Csökkent munkaképességűnek számít az a személy, akit a kérdéses időpont előtti hat hónap során egészségi problémája vagy egyéb fogyatékossága akadályozott a normál életvitelben. Az uniós tagországok felmérései szerint ebbe a kategóriába sorolható a teljes lakosság 10-11 százaléka - mintegy 38 millió ember -, ez a munkaképes népesség 14 százalékát jelenti. A témában született tanulmányok rendkívül heterogén csoportról számolnak be, de mind kidomborítják az ebbe a csoportba tartozók sebezhetőségét, valamint azt, hogy ezek az emberek nem képesek a többiekhez hasonló módon igénybe venni a közintézményeket és a tömegközlekedést. Az unióban - Magyarországhoz hasonlóan - a fogyatékosok korosztályuk egészséges tagjaihoz képest átlagosan sokkal alacsonyabb iskolai végzettséggel és képesítéssel rendelkeznek.
Az EU-ban a fogyatékosok 52 százaléka gazdaságilag inaktív és csupán 42 százalékuk áll alkalmazásban. Ezzel szemben az egészséges életvitelre képes lakosság 28 százaléka számít gazdaságilag inaktívnak és 65 százalékuk alkalmazott. Az EU-ban csupán igen kis eltérés van a gazdaságilag aktív, csökkent munkaképességű személyek 12 százalékos munkanélküliségi rátája, valamint a teljes lakosságra vonatkozó munkanélküliségi arány között, de ez csupán annak köszönhető, hogy a fogyatékosok többsége egyáltalán nem jelenik meg a munkaerőpiacon. Így a csökkent munkaképesség inkább a munkaerő-piaci megjelenést, nem pedig a munkanélküliséget befolyásolja. A látszólag kedvező, mintegy 2 százalékpontos eltérés egyébként komoly területi és tagállami differenciálódást takar. A munkaerőpiacon megjelenő csökkent munkaképességű munkavállalók életkora alatta marad a munkavállaló lakosság átlagéletkorának. Ehhez hasonlóan a munkaügyi képzési programokban részt vevők életkora is alacsonyabb, mint a hasonló képzésen részt vevő nem fogyatékos társaiké.
A munkát vállaló csökkent munkaképességűek leginkább a mikro- és kisvállalkozásoknál helyezkednek el, és ezen belül is többnyire a részmunkaidős állásokban foglalkoztatják őket. A bérezésnél is hátrányos helyzetben vannak, hiszen leginkább az alacsony fizetési kategóriájú munkahelyeken alkalmazzák őket, és számuk erősen alulreprezentált a magas fizetésű és presztízsű pozíciókban. Az alacsony iskolázottsági szint, a munkaerőpiactól való elmaradás, valamint az alacsony bérek miatt ezeknek az embereknek a nagy része jelentős állami vagy egyéb támogatásra szorul. Az unióban a fogyatékosoknak juttatott segélyek 80 százalékát a 45 évnél idősebbek kapják.
Bár a fogyatékosok ellátása és munkaerő-piaci, valamint társadalmi integrálása elsősorban a tagállamok feladata, az EU központi intézményei is szükségét érzik, hogy a lehető legtöbb helyen segítségükre legyenek. Az Európai Szociális Alap feladata többek között a segítő szándék anyagi támogatása, de 2001-ben ebben a szellemben született meg az a döntés is, hogy a 2003-as esztendő a fogyatékkal élők éve legyen.
A témáról 2002-ben készített uniós felmérés szerint a fogyatékosok többsége alacsony képzettségű és a munkaerőpiacon megkapaszkodni kevésbé képes csoport tagja. A felmérés azt sugallja, hogy a csökkent munkaképességűek többsége kétszeresen is hátrányban van egy átlagos uniós polgárhoz képest. A tanulmány elképzeléseit elfogadva az EU által Lisszabonban elfogadott terv szerint az általános foglalkoztatottság mértékét 2010-re 70 százalékra kéne növelni, úgy, hogy közben a csökkent munkaképességű személyek munkaerő-piaci integrálásának mértéke is nő, ami némely tagállamban akár 3 százalékpontos javulást is eredményezhet. Ez uniós szinten 2-3,5 millió ember társadalmi újraintegrálódását tenné lehetővé.
Magyarországon összességében mintegy 750 ezren vallják magukat valamilyen fogyatékkal élőnek, közülük 656 ezer munkaképes korú, de csupán töredékük, 95 ezer ember jelenik meg valamilyen módon a munkaerőpiacon - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) felméréséből. A KSH jelentése a munkaerőpiacról való nagyarányú távolmaradást azzal magyarázza, hogy a fogyatékosok többsége rokkantsági nyugdíjban részesül.
Lévai Katalin, a munkaügyi tárca esélyegyenlőségért felelős titkárságának vezetője lapunknak elmondta, hogy a hozzátartozókkal együtt több mint 1 millió lehet azoknak a száma, akiket érintenek a fogyatékosok társadalmi integrációja érdekében hozott intézkedések. Magyarországon a fogyatékosoknak csupán 5, míg az unióban mintegy 25 százaléka tud a munkája révén ténylegesen integrálódni a társadalomba. A hivatal célja ennek az aránynak a növelése az atipikus - leginkább otthoni - munkavégzés propagálásával. Ebbe a folyamatba illeszkedik az a PHARE-támogatással létrejött úgynevezett pilot projekt, amely mintegy ezer csökkent munkaképességű személy számára létesített új munkahelyet a napokban Észak-Magyarországon.
Andacs Botond