Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kisebb borvidékek közé tartozik a régió területén fekvő 1772 hektáros etyek-budai borvidék, amely messze nem olyan felkapott, mint például a villányi, a szekszárdi vagy a tokaji, pedig hibátlan fehérborokat készítenek az itteni borászok. Borvidékeink között jogilag a legújabbak, történelmileg a legrégebbiek közé tartozik. A legújabb, mert ezzel az elnevezéssel alig 4-5 éve lehet találkozni - sőt, az önálló etyeki borvidék sem idősebb 12 évesnél -, de egyben a legrégebbi is, mert a budai-hegyekbeli bortermelést XIII. századi oklevelek is említik.
A vidéken - amelynek központja Budáról mostanra Etyekre és környékére tevődött át - a „zászlósbor” a sauvignon blanc, a chardonnay pedig méltán világhírű, ez a francia szőlőfajta mintha új otthonra talált volna itt.
A Buda környéki borvidék valaha Szentendrétől Tétényig, a Duna partvonalában elterülő hegy- és dombvidék szőlőit foglalta magába, és négy fő körzetre oszlott: a szentendrei, a budai (óbudai, Sas-hegy környéki), promontori szőlők és tétényi szőlőkre. Szőlővel volt beültetve a Rózsadomb, a Kiscelli-párkánysík, sőt a budai Várhegy is. A legjobb fekvésű tőkesorok a Gellérthegy és a Sas-hegy lejtőin húzódtak. A város terjeszkedése a XX. század elejére a szőlő- és bortermelés eltűnéséhez vezetett. A Sas-hegyen - kék - borszőlőt utoljára 1908-ban szüreteltek, a „budai” bortermelés ezután jóval a város határán túl, Budajenőn, Tökön, Kesztölcön és Ürömön folytatódott.
A nagyvárosokban a lakosság inkább a fehérbort kereste (változtak a borfogyasztási szokások is), így a budai és az etyeki vidéken is arra kényszerültek, hogy egyre több fehér szőlőfajtát szaporítsanak. Az időközben beültetett - szintén a borvidékhez tartozó - pákozdi, sukorói, nadapi és velencei szőlőhegyeken jó minőségű fehérbort termelnek. Szakértők szerint a borvidék előtt ígéretes jövő áll, mivel jelenleg a telepíthető területnek még csak mintegy 30 százalékán művelnek szőlőültetvényeket.
