Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Jelenleg hogyan történik az egészségügy finanszírozása, és melyek a főbb problémák?- Az egészségügy kettős finanszírozású. Egyrészt a fenntartási, fejlesztési költségeket a fenntartó - például az önkormányzat - próbálja fedezni, másrészt a gyógyászati ellátást az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) finanszírozza. Gyakran tekintik az egészségügyet pazarlónak, ahol minden úgy maradt, ahogyan a szocializmus évtizedei alatt volt. Azt gondolom, hogy a rendszerben a hiány és az indokolatlan költekezés egyszerre van jelen, ami a gazdálkodási kultúra és az ellenőrzés hiányára, valamint természetesen a sok évtizedes rossz beidegződésekre egyaránt visszavezethető. Látni kell azonban azt is, hogy a társadalom elöregedéséből, az aktív korosztály arányának csökkenéséből középtávon komoly probléma adódik, hiszen az egyén életében az egészségügyi kiadások jelentős része az idős korra esik, ráadásul a korszerűbb terápiák egyre többe kerülnek. A rendszer biztosan reformra szorul, ha nem akarjuk, hogy összeomoljon.- Milyen típusai ismertek az egészségbiztosításnak az Európai Unióban, és melyikhez illeszkedik jobban a több-biztosítós modell?- Az unióban nincs egységes gyakorlat, szinte minden országban más és más rendszer működik. Egy alapelv azonban mindenhol létezik, mégpedig a nemzeti kockázatközösség. A tervezett magyar modell a holland, szlovák, német és osztrák gyakorlatból egyaránt merített, de igazából újszerűnek tekinthető. Bármely utat választjuk is, meggyőződésem, hogy a magántőke beengedése csak nagyon szigorú állami szabályozás és ellenőrzés mellett kaphat zöld utat.- Az egészségügy átalakítása során milyen szerepet vállalhatnak a kereskedelmi bankok?- Az egészségügyi intézmények önkormányzati, állami költségvetési szervként jelenleg csak közvetett ügyfelei lehetnek a bankoknak, például a faktoringügyletek révén. Ezzel már jelenleg is nagyban segíthetjük működésüket, hiszen nem ritka, hogy 120-180 napos fizetési határidővel teljesítik az intézmények a beszállítóikkal szembeni kötelezettségeiket. A bank szerepe itt az, hogy a beszállítóknak nyújtson segítséget azzal, hogy előre kifizeti részükre az egészségügyi intézménnyel szembeni követeléseiket. Ebben a szolgáltatásban az MKB Bank úttörő szerepet kíván játszani. A jövőben biztosan megnyílik a lehetőség arra, hogy a hitelintézeti szektor az egészségügyi szolgáltatók napi működésének finanszírozásába közvetlenül is bekapcsolódhasson. Az intézményrendszer átalakulásával, az uniós támogatások belépésével járó rengeteg beruházás pedig szintén igényli a bankok részvételét, hiszen a legtöbb intézmény és fenntartó az EU-támogatásokhoz szükséges saját forrásokkal sem rendelkezik. Persze kialakíthatók más, strukturáltabb jellegű megoldások is, ahol, mondjuk, egy új kórház bekerülési értékét a tulajdonos részben ingatlaneladásból akarja előteremteni, és a befektető - aki mögött biztos banki háttér áll - az ingatlanért cserébe felépíti a kórházat. - A rendszerváltás idején a privatizáció mellett gyakran hangoztatott érv volt, hogy az állam rossz tulajdonos. Valóban az?- Meggyőződésem, hogy az állam nem feltétlenül rossz tulajdonos, bár a magyar gyakorlatban számos ilyen példát találhatunk. Viszont az ellátásszervezésben egy-egy nem tőkében, hanem szaktudásban gazdag magánkézben lévő társaság már Magyarországon is bizonyította, hogy jó logisztikával és szervezettel ugyannyi pénzből is lehet jóval hatékonyabban működni. - Mekkora piacról van szó, ha ez a kifejezés megengedhető az egészségügy kapcsán?- Nem bűn, ha az egészségügyet egy körülbelül 1600 milliárd forintos piacként értelmezzük, persze szabályozott piacként, ahol a társadalmi szolidaritás elve, mint európai érték, nem sérülhet.
