- A GE Energy elsősorban termelői bázisként tekint Magyarországra és a kelet-közép-európai térségre. Fontos a térség keresleti szempontból is?
- Magyarországon van gázturbina-üzletágunk legfontosabb alkatrészgyára, itt csomagoljuk a gázturbinákat és számos egyéb termékünket. Magyarországi termelőkapacitásunk globális piacra termel, ezért kulcsfontosságú számunkra. Nem véletlen, hogy az utóbbi öt évben rendszeresen bővítettük. Sok múlik azon, hogy milyen sebességgel áll vissza a piac a világban a korábbi szintre; mindenesetre 2011-ig el vagyunk látva megrendelésekkel. Keresleti szempontból pedig a kelet-európai térség volt a válság előtt a leggyorsabban növekvő piacunk, ennek megfelelően alakítottuk kapacitásainkat.
- A válság kezdete után immár egy évvel hogyan látja, mennyiben alakul át globálisan az energiapiac?
- Néhány ügyfelünk, elsősorban azok, akik a tőkepiacokról szerzik be projektjeik finanszírozásához szükséges forrásaikat, most újra rangsorolják szükségleteiket és fontolóra veszik az alternatívákat. Ezen túlmenően fény derült az országok energiapolitikáinak gyengeségeire is. Arra számítunk azonban, hogy a jövő évben már újra növekedni tudunk, elsősorban a már folyamatban lévő projektek újraindulásával, 2012-től pedig már a korábbi várakozásoknak megfelelő növekedéssel számolunk. Áramra a jövőben is szükség lesz, és mivel a jelenlegi technológiák tervezett élettartamuk vége felé közelednek, illetőleg sok esetben már elérték azt, ezeket a mai kor hatékonysági, megbízhatósági és környezetvédelmi követelményeinek megfelelő modern technológiákra kellene lecserélni. Az elektromos áram iránti igény jelenlegi szinten maradása mellett is a megrendelések folytatódó növekedésére számítunk.
- Egy a GE Energyhez hasonló technológiai óriásvállalat mit vár a közép-európai kormányoktól, milyen pontokon kellene önök szerint javítani az energiapolitikán?
- Az első dolog, hogy végrehajtható, egyértelmű és konzisztens politikára lenne szükség, mert így a vállalatok abban a biztos tudatban hajthatnának végre komoly infrastrukturális fejlesztéseket, hogy befektetésük megtérül. Hosszú távú tervezés terén is jó lenne előrelépést látni. Például hiába teremtenek egy projekt első évére remek támogatásokat és ösztönzőket, ha ezek - az energiaprojektek léptékével számolva - rövid időn belül kifutnak. Általános probléma - nem csupán ebben a régióban - a rendszerek közötti együttműködés. Itt az országok energiaügyekért felelős minisztériumai egymás közötti és a főbb áramszolgáltatókkal való együttműködésében örömmel látnánk előrelépést. Hasonló probléma, hogy a kelet-közép-európai térség erősen gázfüggő országai külön-külön tárgyalnak és gyakran egymáshoz képest próbálnak előnyöket szerezni a beszállítóktól.
- Meddig lehet növelni a megújuló energiaforrások arányát az áramtermelésben?
- Egyelőre messze vagyunk a lehetőségek teljes kihasználásától. Magyarországnak például egészen kiváló lehetőségei vannak a szélenergia területén; a technológia javulásával is rengeteget javult a szélenergia-előállítás hatékonysága és így a jövedelmezősége is. Egyelőre kormányzati támogatások nélkül kevésbé térülnek meg a megújuló energiaforrásokra alapozott befektetések a hagyományosakon alapuló áramtermeléshez képest, ez azonban jelentős részben a nyersanyagárak alakulásának a függvénye. Mivel hosszú távon a technológia javulásával és a hagyományos energiahordozók árának emelkedésével számolhatunk, és nagy valószínűséggel az energiapolitika is a kedvező irányba mozdul, a megújuló energia minden bizonnyal idővel versenyképesebbé válik.
- Érezhető-e a térség kormányai részéről érdeklődés az okos hálózatok (smart grid) iránt?
- Nyugat-Európában és az USA-ban sokkal nagyobb és mélyebb a nyomás ez irányban. Ugyanakkor a kereslet differenciáltabb szabályozásáról szóló "okos hálózatot" nem kell feltétlenül kompakt egységként kezelni. Nyugaton is csak fokozatosan vezetik be ezeket az újításokat, bár tény, hogy egyes régiókban - például Londonban - lényegesen gyorsabban, mint máshol. A régiónkban megvan annak a lehetősége, hogy a vállalatok több, különböző pontról kezdjék meg az okos hálózat rendszerének építését, tehát nem kell többmilliárdos befektetésekkel indítani.
- Hogyan állnak ma a GE szén-dioxid-befogással kapcsolatos k+f projektjei, hogyan válhat e technológia használata jövedelmezővé?
- Munkánk középpontjában a szén elgázosítása (az IGCC technológia) és az égetés előtti leválasztást lehetővé tevő technológia kifejlesztése áll. Ez már hosszú ideje elérhető, és úgy hisszük, hogy ez a leghatékonyabb módja a szén-dioxid ipari méretű befogadásának. Ám a technológia jövedelmezősége és alkalmazása szinte kizárólag a szén-dioxidnak az EU új kibocsátás-kereskedelmi (ETS) irányelvében meghatározott árán múlik, illetve azon, hogy mennyire lesznek eredményesek a kormányok a szén-dioxid-tárolók kijelölésében és engedélyezésében. Az IGCC technológia másik előnye abban rejlik, hogy a földgázüzemű erőművek már ma gyorsabban megépíthetőek. Később pedig, amikor a földgáz ára és az energiabiztonsági, valamint környezetvédelmi politikák támogatják a szén-dioxid-befogó és -tároló technológiák teljes körű alkalmazását, ezek átalakíthatók szénelgázosítást alkalmazó széntüzelésű erőművekké.
