- Annak ellenére terveznek szénerőművet Mátraterenyére, hogy a szénre ma a legtöbben mint anakronisztikus energiahordozóra tekintenek, ellentétben a földgázzal vagy a megújuló energiaforrásokkal. Miért látnak fantáziát benne?
- A beruházás eddigi történetéről összességében el lehet mondani, hogy a múlt szellemeivel küzdünk. Mielőtt belevágtunk ebbe a projektbe, az emberek döntő többségével egyetemben én is azt gondoltam, hogy a szén egy XIX. századi energiaforrás. Mára azonban olyan magas szintű lett a széntüzelés esetében alkalmazott technológia, hogy a szén a fosszilis energiahordozók közül az egyik legversenyképesebb. Bár személyesen azzal értek egyet, hogy a fenntartható fejlődés érdekében globálisan minél kevesebb fosszilis energiahordozót használjunk, a Mátraterenyén alkalmazni kívánt technológia, a helyi adottságok figyelembevétele, valamint az importtól való függetlenség létjogosultságot ad a projektnek. Mindez a hazai energiabiztonság szempontjából sem elhanyagolható.
Meglepőnek találom ugyanakkor, hogy a zöld szervezetek rendre támadják a szenes beruházásokat, holott például egy földgáztüzelésű erőmű számos mutatóban rosszabb. A földgázerőművek egyedül a szén-dioxid-kibocsátást tekintve tűnnek kedvezőbbnek; azonban globális perspektívából a földgáz másfélszer károsabb, mivel kitermelése során nagy mennyiségű üvegházhatású metán szabadul fel.
- Milyen tényezők játszottak szerepet a beruházás helyének meghatározásában? Milyen hatása lesz a beruházásnak a kistérségre?
- Alapvetően a bányák, a helyi szénkincs miatt fordultak a tulajdonosaink a régió felé. Olyan lokális megoldásokat kellett találni az energiaellátásban, amelyek szervesen épülnek a helyi hagyományokra. A fenntartható ipari termelésnek figyelembe kell vennie a helyi adottságokat. Itt egy hátrányos helyzetű kistérségről van szó, több mint 20 százalékos munkanélküliséggel. A beruházásban közvetlenül foglalkoztatott kétszáz ember közül - ebből 150-en a bányáknál és a szállításban, ötvenen pedig az erőmű üzemeltetésében dolgoznak majd - aki csak lehet, helyi lesz.
- Szeptemberben érvénytelen népszavazás volt a projekt kapcsán a településen. Milyen további lépések várhatók az engedélyeztetési folyamatban? Mikorra készülhet el a létesítmény?
- A népszavazás az eljárás egyik részéhez kapcsolódott, módosítani kell ugyanis Mátraterenye rendezési tervét. Ezt a képviselő-testület átruházta a választókra. Szeptember 6-án a szavazásra jogosultak hat fő híján fele szavazott, 90 százalékuk támogatta az erőmű megépülését, mivel azonban érvénytelen volt a referendum, a döntés joga visszaszállt a képviselő-testületre. Várhatóan egy hónap múlva döntenek a kérdésről. Ez az engedélyeztetési eljárás előkészítésének csupán egyfajta oldalhajtása. Az előkészítésnél először előzetes vizsgálati dokumentációt (evd) kellett elkészíteni, amely kijelölte a majdani engedélyezési eljárás során készítendő hatástanulmány kereteit. Jelenleg a szakhatóságok evd-vel kapcsolatos állásfoglalásainak pontosítására várunk. Ezek alapján adhatjuk be az engedélykérelmünket. A folyamat végén, terveink szerint 2013-ban működő erőmű lesz Mátraterenyén.
Az erőmű teljesítménye 49,9 MW lesz, körülbelül százhúszezer háztartás energiaigényét elégíti ki. Két energiahordozóra építünk: 80 százalékban barnaszénre és 20 százalékban biomasszára; a barnaszén egy részét az erőmű 10-12 kilométeres körzetében található nógrádi, a többit borsodi külszíni bányákból szerezzük be. A biomasszát pedig a környező erdészetekkel kötött hosszú távú szerződések biztosíthatják.
- Mekkora befektetést igényel ez a beruházás?
- Egy gázerőművel összehasonlítva egy szénerőmű-beruházás drágább, esetünkben 35 milliárd forint körül lesz. Az üzemeltetés azonban lényegesen olcsóbb. Egyrészt az alkalmazott, úgynevezett cirkulációs fluidágyas technológia jelenleg a világon elérhető legfejlettebb szilárd tüzelésű technológia, amely magas hatásfokkal üzemel. Másrészt a fűtőanyagot kis távolságból, külszíni fejtésű bányákból szállítjuk, ami szintén költséghatékony. Így meglehetősen attraktív a beruházás, erőművi viszonylatban gyors megtérüléssel számolunk.
- Mennyiben kell módosítani a terveken az energiaárak válság utáni esése nyomán?
- A projekt megkezdésekor még nem tört ki a válság, a krízis begyűrűzése óta jelentősen csökkent az energiakereslet. Néhány nehezen modellezhető tényező is alakíthatja terveinket, ilyen például a szén-dioxid-kvóták kérdése és a finanszírozási lehetőségek változása. Az is valószínűnek látszik azonban, hogy az energia iránti kereslet idővel visszaáll a válság előtti növekedési pályára. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a magyarországi energetikai park meglehetősen elavult, az erőművi kapacitás fele tizenöt-húsz éven belül kiesik, akkor egyértelmű, hogy új erőművekre van szükség.
- Nemcsak a szén-dioxid-kibocsátás merülhet fel problémaként, hanem olyan helyi környezeti ügyek is, mint a rekultiváció vagy a szénszállítás módja.
- Igen, ezek valóban szűk keresztmetszetei a beruházásnak. A rekultivációval kapcsolatban azt tudom mondani, hogy szoros kapcsolatban leszünk a beszállító bányacégekkel és megbízóként leszünk olyan pozícióban, hogy a korábbi bányaterületek gondos helyreállítását kikényszerítsük. Itt is kísértenek azonban a múlt szellemei, hiszen sokan emlékezhetnek arra, hogy a múltban milyen károkat okoztak a szénbányák. A szállítással kapcsolatban, bár igen kis távolságokról van szó, valóban probléma lehet a környékbeli falvak - elsősorban Mátraszele és Nemti - lakóinak életében, ha szénnel megrakott teherautók mennek át a főutcán. Erre jelenleg is alternatív megoldásokat keresünk, igyekszünk lakott területen kívülre terelni a szállítást vagy a vasutat vesszük igénybe - jelenleg az előbbi tűnik reális megoldásnak.
Kasnyik Márton