Várhatóan június végén az Országgyűlés elfogadja az új villamosenergia-törvényt, s a jövő év elején teljesen nyitottá válik a hazai villamosenergia-piac – minden fogyasztónak lehetősége van az általa szabadon választott szolgáltatótól beszerezni a villamos energiát, sőt a nem lakossági fogyasztók jelentős része kizárólag a szabadpiacon teheti ezt. A törvény szelleme szerint a liberalizáció, a verseny erősítése a fogyasztók érdekeit szolgálja majd. Ez azonban a fogyasztó számára inkább lehetőséget és ezzel együtt járó kihívást jelent, mint helyzetének automatikus jobbra fordulását – véli Dalicsek István, a PricewaterhouseCoopers Kft. Energetika iparág vezetője.
Előzmények
A törvény előkészítése több mint két éve megkezdődött, az érdeklődők mind a sajtó, mind a szépszámú szakmai rendezvény útján nyomon követhették ezt a folyamatot. Mindamellett a törvényalkotás még nem fejeződött be: őszre készül el az energetikai stratégia, és néhány fontos kérdésben sem született döntés. Dalicsek szerint fontos a sokat vitatott hosszú távú szerződések problémaköre. Ebben az olvasatban a kérdés nem úgy merül fel, hogy megszüntetni vagy sem, hanem úgy, hogy amíg nem születik valamilyen döntés, addig nem látható, hogy a piaci szereplők (egyetemes szolgáltatók és szabadpiaci kereskedők) milyen beszerzési forrásokkal és eljárásokkal számolhatnak.
Véleménye szerint bár van már törvénytervezet (sőt megannyi módosító indítvány), mégsem beszélhetünk egyelőre koherens jogszabályi környezetről. Ez azért fontos, mert így a jelenlegi helyzet a piac szereplőiben bizonytalanságot kelt. Márpedig a bizonytalanság késlelteti a szereplők felkészülését az új piaci mechanizmusokra. Az időtényező egyébként is fontos szerepet játszik a piaci liberalizációban. A törvény három hónap alatt gondolja megoldani az áttérést.
Alapvető kérdések: ár és ellátásbiztonság
A villamosenergia-piacnak egyedi sajátossága van. A villamos áram piaci méretekben jelenleg nem tárolható, a kereslet-kínálat egyensúlyának minden egyes időpillanatban fenn kell állnia. Ezért nagyon fontos – és nem egyszerű – feladat az ellátás biztonságának garantálása. Véleményem szerint Magyarországon a belátható jövőben nem kell ellátási problémákkal számolni, még a pesszimista becslések sem teszik ezt. A rendelkezésre álló termelő- és importkapacitások és a rendszerirányítási szisztéma megfelelő garanciát jelent az ellátás biztonságára. Így a „felkapcsolom és világít” kellemes állapota továbbra is megmarad – kérdés, hogy milyen áron – mondta az iparágvezető.
A fogyasztók számára az ár mindig kiemelt jelentőséggel bír. Sajnos az árak kiszámíthatóságát és az árváltozás irányát illetően kevésbé lehetünk optimisták – állapítja meg a szakértő. Pozitívumként említhető, hogy az új rendszerben az árak (még ha egy részük hatósági ár marad is) csak közgazdasági tényezőkön – kereslet, kínálat, valós költség – alapulnak majd, s ez jelentős előrelépés lehet a mostani rendszerhez képest. Véleménye szerint ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az árak változékonysága növekszik majd, s kérdéses, hogy a frissen induló áramtőzsde mennyire lesz képes árjelző szerepre. Az árak valószínűleg emelkednek. Nem látszik ugyanis olyan tényező, ami rövid/közép távon az árak csökkenésének irányába hatna. Jelentős mértékű hazai termelői kapacitás belépése csak ötéves távlatban várható (amennyiben megvalósulnak a sajtóban már bejelentett elképzelések), regionális környezetben pedig ezzel ellentétesen, inkább meglévő olcsó termelők kiszállásával számolhatunk. Önmagában a hosszú távú szerződések átalakítása sem jelenti az árak csökkenését.
Mi vár a fogyasztókra?
A törvény tervezete szerint a fogyasztó szabadon szerezheti be a villamos energiát, a lakossági fogyasztók (és kisfogyasztók) azonban választhatják az úgynevezett egyetemes szolgáltatást is. Aki az egyetemes szolgáltatás körében maradhat és marad, annak vélhetően kevesebb kockázattal és némileg magasabb árral kell számolnia, míg a szabadpiacon bonyolultabb eljárásokkal, a kockázatokat mérlegelve kedvezőbb ár érhető el.
A várakozás szerint az egyetemes szolgáltatás a fogyasztók szemszögéből nem okoz majd jelentős változást. Megmaradnak a jelenlegi szolgáltatók, s a majdan kialakítandó szolgáltatási csomagok tartalma is lefedi a fogyasztói igényeket. A tervek szerint elegendő idő áll majd rendelkezésre a szerződéses rendszer szükséges aktualizálására is. S akinek az egyetemes szolgáltatás valamilyen szempontból nem elégíti ki az igényeit, minimális költséggel nyitva áll előtte a szabadpiacra lépés lehetősége.
Azon fogyasztók számára, akik jelenleg is a szabadpiacról szerzik be villamosenergia-szükségletüket (s itt döntően nagyobb vállalati fogyasztókról van szó), a piaci mechanizmusok fejlődése előnyös lehet. Megszűnik viszont a közüzembe (avagy egyetemes szolgáltatásba) való visszatérés lehetősége – ezzel az elmúlt fél évben számtalan fogyasztó élt. Megváltozik magának a szabadpiacnak a mérete – mindenkinek a piacra kell lépnie, aki nem jogosult egyetemes szolgáltatásra, nincs választási, mérlegelési lehetőség. Ez azt jelenti, hogy az ügyfélszámban drámai növekedés történik – igen rövid idő, három hónap alatt. Ez mind az ügyfelek, mind a szolgáltatók oldaláról komoly problémát jelent.
A szolgáltatók egyértelműen kapacitásgondokkal küzdenek majd – prognosztizál Dalicsek. Túl azon, hogy az egyetemes szolgáltatási körbe tartozó fogyasztókkal is lesz némi tennivaló, kereskedőcégeik eddig nem szembesültek ilyen mértékű rapid ajánlatadással, szerződéskötéssel (az esetleges szerződéses tárgyalásokról nem is beszélve) és mindezek adminisztratív és informatikai követésével. Helyzetüket egyértelműen nehezítik a korábban vázolt bizonytalanságok is.
A szakértő szerint a legnehezebb helyzetben azok a fogyasztók vannak, akik jelenleg a közüzemi piacon szerzik be a villamos energiát, és nincs szabadpiaci tapasztalatuk, de a szabadpiacra kell lépniük.
Ezen fogyasztóknak elsősorban mentális és információs hátrányukat kell leküzdeniük. Mentálisan az eddigi „költség, amit fizetünk” passzív szemléletről át kell állni a „lehetőség a cselekvésre” aktív megközelítésre. Ezt nagyban gátolja az információs deficit: egyrészt ismerni kellene a piac működését, a piaci szereplőket és lehetőségeket, másrészről nagyon pontosan fel kellene mérni saját energetikai helyzetüket.
A (potenciális) fogyasztók nagy része e téren jelentős hátrányban van a szállítói oldal képviselőivel szemben, amit a fogyasztóvédelemre hivatott intézmények sem tudnak ellensúlyozni. A következő időszakban nagyon nagy szerepe lesz az azonos helyzetű fogyasztók közötti információcserének – például az önkormányzatok esetében.
Az energetikai helyzet felmérése nemcsak a beszerzendő áramportfólió meghatározására ad majd módot. Dalicsek meggyőződése, hogy Magyarországon nagyon jelentős tartalékok rejlenek az energiaracionalizálás, az energiahatékonyság javítása területén. Minden, a szabadpiacra lépő fogyasztónak rendelkeznie kellene energiastratégiával. Ez természetesen más mélységet és más lehetőséget jelent egy kisvállalkozás, egy megyei jogú város vagy egy nagyvállalat esetében.
A szabadpiaci fogyasztók számára a másik kihívást a kockázatok kezelése jelenti majd. (Például hogyan kezel egy „fix” költségvetésű önkormányzati intézmény egy változó villamosenergia-árat?) Ezen kockázatok kezelését egyrészt az adott szervezeten belül kell megoldani, másrészt már a szállítói szerződés megkötésekor figyelembe kell venni őket.
Mindezen tényezőkre jelenleg kevés figyelem irányul, a fogyasztók „képzését” senki sem tekinti feladatának, így kérdés, mennyire tudnak majd élni a lehetőségekkel, s mennyire tudnak úrrá lenni az óhatatlanul megjelenő problémákon – állapítja meg a PricewaterhouseCoopers iparágvezetője. Ezáltal pedig a törvény alapvető célkitűzése kerülhet veszélybe. Mindezt nehezíti az átmeneti időszak rövidsége is – az előirányzott három hónap olajozott viszonyok között sem sok, jelen esetben pedig egyenesen kevés – mondta Dalicsek.
