A gazdaság növekedése ellenére 1995-2005 között gyakorlatilag stagnált az üvegházhatású gázok kibocsátása Magyarországon, köszönhetően annak, hogy az új beruházásokkal átvett új technológiák már eleve jóval alacsonyabb fajlagos szennyezést jelentettek a korábbi évtizedekhez képest - derül ki a GKI gazdaságkutató fenntarthatóság évkönyvéből. Ezzel azonban nagyjából be is fejeződött a pozitív megállapítások sora, a kutatás szerint ugyanis jelentős kockázatokat rejt a rendszer.
Az egyik ilyen a közlekedés energiafelhasználásának alakulása. A közúti szállítás és a lakossági közlekedés energiafelhasználása ugyanis rendkívül magas - és a tendencia azt mutatja, hogy meredeken emelkedik. Az utóbbi 15 évben dinamikus ütemben, az uniós átlagot jelentősen meghaladva növekedett a közúti forgalom, jellemzően a közúti szállítás folyamatos bővülése eredményeként. Ezzel az energiafelhasználás és a károsanyag-kibocsátás is nagyot ugrott. Közben a vasúti szállítás energiafelhasználása - párhuzamosan annak teljesítményével - drasztikusan, 40 százalékkal csökkent. Ez a trend a jövőben sem fog változni, ha a körülmények nem változnak.
A közlekedés a fenntartható fejlődés egyik kritikus pontja, mert a szektor alapvető gazdasági és társadalmi előnyei a kutatás szerint csak nehezen ellensúlyozzák a magas környezeti és társadalmi költségeket.
A magyar gazdaság ugyanakkor nemcsak a közlekedés energiafelhasználásában korszerűtlen. A megújuló energiaforrások részaránya igen alacsony és rossz szerkezetű. Jóllehet a villamos energia felhasználásában 5,6 százalékot tesz ki a megújuló, ám ennek 91 százaléka kizárólag biomasszából származik.
A megkérdezett cégek nagy többsége környezettudatosnak tartja magát, a cégek fele lényegében elvárja partnereitől a zöld gondolkodást. A saját házuk táján azonban elnézőbbek. A vállalkozások kétharmada nem rendelkezik semmilyen környezetvédelmi irányítási rendszerrel. Ennél is siralmasabb az önkéntes költségek alakulása - ez tanúskodik ugyanis valójában a felelősségvállalás szintjéről. A cégek mindössze 7,2 százaléka vállal csupán környezeti költségeket.
A ráfordítások jelentős része, 44,3 százaléka a hulladékcsökkentést célozza. A legkevésbé a megújuló energiaforrások felhasználása érdekli a cégeket - ami talán kissé meglepő.
Hasonló a lakosság mentalitása is. A válaszadók hatvan százaléka nagyon fontosnak, negyede pedig fontosnak tartotta a környezet védelmét. Ez azonban jellemzően kimerül abban, hogy nem folyatják feleslegesen a vizet és lekapcsolják a villanyt. A drágább, azaz pénzbeni hátránnyal járó környezettudatosság kevesebbekre jellemző, például a többutas csomagolás sem örvend kiemelkedő népszerűségnek. Ennek azonban hozzáállásbeli oka is lehet, hiszen szakmai fórumokon is vitát generál az egyutas-többutas csomagolás megítélése.
Az önkormányzatok is szívesebben zöldítenek elméleti szinten: 82 százalékuk fontosnak tartja a környezetvédelmet a területfejlesztési koncepción belül, de mintegy negyven százalékuk egyáltalán nem rendelkezik ilyen koncepcióval.
