A fenntarthatóság egy jövőbeli kérdés, annak kérdése, hogy milyen lesz a jövő fogyasztója. Ahhoz, hogy értsük, mi a felelős működés, a fenntarthatóság, ahhoz tudni kell, milyen lesz a következő generáció - mondta Braun Róbert, a Braun & Partners tanácsadó cég ügyvezető igazgatója.
A fenntarthatóság emellett kulturális kérdés is: hogyan kezeljük a jövő kultúráját és milyen eszközöket használjunk. A most gyerekkorú vagy meg sem született generáció R, vagyis responsibility generáció, amely már beleszületett az internet, az it világába, számukra a klímaváltozás ehhez hasonló, megkerülhetetlen tény. Számukra ezért természetes a környezetvédelem, a humanitárius szemlélet, mivel ez a generáció nem legyőzni akarja az ellenfelét, mint a háború generációja, nem kell elszenvednie a vereséget, mint a hatvanas-hetvenes évek generációjának, az R generációt az együttműködés határozza meg.
A felelős vállalat is ilyen, számára a kommunikáció mellett kiemelt szerepet kap a reputáció és a márka hatékony megőrzése. Ha ezt a három aspektust egy vállalat jól kezeli, akkor számára megéri felelősnek lenni.
Nem kulturális kérdés a fenntarthatóság - kezdte előadását Tóth Gergely, a KÖVET Egyesület főtitkára. Míg száz-kétszáz évvel ezelőtt az ember azzal sodort kihalás szélére fajokat, hogy levadászta azokat, addig manapság az jelenti a problémát, hogy a gazdaság túlterjeszkedett. Olyan szintre nőtt a fogyasztás, hogy azt már nem lehet fenntartani. Márpedig ez mérhető objektív mutatók szerint is, vagyis nem állítható, hogy szimplán kulturális kérdés volna.
El kell felejteni a fenntartható vállalat fogalmát is, mert ilyen nincs. Legfeljebb olyan vállalatokról lehet beszélni, amelyek törekednek a fenntarthatóságra. Ez azonban sosem lesz megvalósítható - az ugyanakkor mindenképp fontos és elengedhetetlen, hogy a törekvés meglegyen.
Az azonban tény, hogy valóban eljött egy R generáció ideje, hiszen a háború ma már avíttnak számít, ma már a pacifizmus sokkal divatosabb. Ezzel együtt azonban a versengés megmaradt, csak annak színtere a gazdaság lett. A vállalatok egymást legyőzve igyekeznek növelni bevételeiket és profitrátájukat.
A vállalatoknak nem zéró összegű játszmának kellene felfogni a működésüket, hanem kooperálniuk kellene, mert a folyamatos terjeszkedés már egyáltalán nem működtethető. Meg kellene szokni, hogy egy szűkülő piacon más módszerekkel lehet megtalálni a betömhető réseket. Például ne az legyen a céljuk az autógyártóknak, hogy Európában minél több autót adjanak el, hanem az, hogy mindenhol a világon legyen valahogyan megoldva a mobilitás. A testben a szervek sem versenyeznek egymással, hanem kooperálnak, hiszen ha versengenének, nem maradna életben az ember - mondta Tóth.
