A munkavállalók jogainak elnyomása, a környezetszennyezés és a minőségi követelmények figyelmen kívül hagyása valószínűleg a legtöbb embernek előbb jut eszébe Kínával kapcsolatban, mint a társadalmi felelősségvállalás fogalomköre. A valóság ugyanakkor korántsem olyan egysíkú, mint ahogyan az a távol-keleti országgal foglalkozó híradásokból kitűnik, még az elmúlt évek, hónapok nagy visszhangot kiváltó élelmiszerbotrányai vagy sorozatos termékvisszahívásai ellenére sem.
A kínai vezetés által számtalanszor deklarált fő célkitűzésével, a harmonikus társadalom megvalósítása világgazdasági súlyának fokozódásával és a globális színtéren betöltött szerepének változásával Peking az ezredforduló óta valóban kiemelt figyelmet fordít a fenntarthatóságra. Ennek ugyanakkor elsősorban a kívülről jövő, egyre erősödő nyomás az oka: a partnerországok civil társadalma, emberjogi mozgalmai mellett az elsősorban a nyugati normákra épülő nemzetközi szervezetek próbálják a távol-keleti államokat így értékközösségre kényszeríteni.
A szélsőségesen exportorientált ország számára például a globális keretrendszerhez való alkalmazkodás egyik sarokpontja volt 2001-ben a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) csatlakozás, ezzel ugyanis a multilaterális kereskedelem tradicionális témakörein jócskán túlmutató - többek közt a környezetvédelemre, minőségellenőrzésre, transzparenciára vonatkozó - kötelezettségeket is vállalt az ország.
Az alkalmazkodást az abból származó gazdasági hozadékok is segítik, Kína az elmúlt évtizedben belátta, hogy a keresleti piac tágabb értelemben vett igényeinek megértése a versenyképesség növelésének egyik fontos eleme, fő exportpiacait pedig továbbra is a nyugati országok, az Egyesült Államok és az Európai Unió jelentik.
A társadalmi felelősség eszméjének terjesztése a legfelsőbb szinteken is kiemelt céllá vált, annak használata gazdasági eszközként a kormány politikájában a nyugati országokénál is explicitebb módon mutatkozik meg: a gazdasági társaságokról szóló törvény a "társadalmi erkölcsöknek és üzleti etikának megfelelő, társadalmilag felelős üzletkötést" követel meg a kínai vállalatoktól.
Ezen túlmenően a csr elveinek az állami tulajdonban lévő vállalatok üzletpolitikájába illesztése is egyértelművé teszi a központi vezetés új irányát. A jelenleg mintegy 150, közvetlenül a párt által kontrollált cég egyik központilag is megfogalmazott feladata, hogy a magánkézben lévő vállalatok számára példát mutasson, felelős üzletpolitikájával a harmóniát szolgálja, a gazdaság növekedése mellett a fenntarthatósághoz is hozzájáruljon.
A gyakorlat azt mutatja, hogy az állami cégek komolyan is veszik missziójukat, a szervezeten belül sorra alakulnak a csr-menedzsmentek, és
"divat" lett éves csr-jelentést készíteni. A shenzeni tőzsde 2006-ban jegyzett cégeinek társadalmi felelősségét vizsgáló jelentést tett közzé, s követte ebben a sanghaji tőzsde is, ahol csak az első évben, 2008-ban 290 vállalat készítette el csr-jelentését. A fenntarthatóságot száz kritérium alapján évente vizsgálja - több más újonnan alakult szervezet mellett - a CSR Asia is, a lista első felén szerepelni igen nagy társadalmi presztízst jelent, a külföldi piacokon pedig kifejezetten előnyös megítéléssel jár.
