Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyelőre az első lépéseit tette meg az az alapítvány, amely kezdő művészek munkáit ismertetné meg a közönséggel úgy, hogy ezzel együtt megpróbálja a középréteget is rávenni a műtárgyvásárlásra. A Közképtár Közművészeti Alapítvány áprilisban lett nyilvántartásba véve, jelenleg az eddig Magyarországon be nem járatott modell működési elemeivel és sajátosságaival ismerkednek - mondta Krizsán Zoltán, az alapítvány szellemi tulajdonosa.
A modell szerint az alapítvány megállapodást köt a művészekkel, ennek révén a beadott műalkotásokat kiállításokra, később aukciókra vagy vásárokra juttatják el, vagyis a művész és a munkák szervezett keretek között kapnak nyilvánosságot. Ettől persze még nem érdekesebb az alapítvány tevékenysége más átlagos galériákhoz képest. Attól lesz izgalmas, hogy regionális szinten közintézményekbe is szeretnék bekapcsolni a kortárs képzőművészet alkotásait.
A dolog azért éri meg a művészeknek, mert egyrészt sokkal könnyebb úgy összeállítaniuk egy portfóliót egy kiállításhoz, hogy azon több kiállító is részt vesz, arról nem is szólva, hogy a helyszín kiválasztásával és a kiállítás operatív megszervezésével sem kell törődniük. Másrészt az is cél, hogy az elfekvő, nem minőségük miatt nehezen eladható alkotásokat könnyebben el lehessen értékesíteni.
A műalkotásokat úgynevezett művészáron, vagyis a galéria ára alatt vagy még kevesebbért tervezi eladni az alapítvány. Ezzel az a cél, hogy olyan érdeklődőket is be lehessen vonni a műtárgyak gyűjtésébe, akik idegenkednek a galériák aukcióitól - és nem utolsósorban azokat a műtárgyakat azokon az árakon nem is tudnák megvásárolni.
Az alapítvány a művészekkel kötött megállapodás értelmében az eladott alkotások után öt-tíz százalék jutalékot kap, amelyből saját fenntartását kívánja finanszírozni - legalábbis a kezdeti időkben mindenképp. Később a rendelkezésre álló összegből akár pályázatokat is kiírhat az alapítvány, így biztosítva például műtermet a művészeknek. Ez persze még nagyon távlati elképzelés, a tervek szerint legalább egy-két év kell ahhoz, hogy beindulhasson a rendszer.
Egy-egy adásvétel során a műalkotások tulajdonosai is ajánlatot kapnak: ha engedik, hogy a megvásárolt képeket kiállítsa az alapítvány, további kedvezményt ígérnek a vételárból. Annál többet, minél hosszabb időre hajlandó megválni a tulajdonos szerzeményétől. Azok mellett a kiállítások mellett ugyanis, amelyeknek nem titkolt célja az, hogy a művek gazdára találjanak - itt pár hetes kiállításokra kell gondolni, például a Merlin Színházban, vagyis folyamatosan cserélődő anyaggal dolgoznának -, azt is tervezi az alapítvány, hogy közintézmények falaira is kikerüljenek alkotások. Itt elsősorban önkormányzatokkal tárgyalnak, például a zsámbékival vagy a nyíregyházival, hogy az általuk fenntartott intézményekben, iskolákban, kórházakban engedjenek teret a művészetnek.
