Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Első látásra kicsinek és könnyűnek tűnt a CBR-ek középső modellje, ám mikor beindítottam és ráültem, érezhető volt a motor közepéből dübörgő erő, amely csak azt várja, hogy húzzam a gázt. Szóval adott egy sportmotor, 170 kilóval és 110 lóerővel – ami azonnali aggodalomra ad okot a szülők körében – ám a CBR600RR igazán jól kezelhető, pörgős jószág. Engem ismét megfogott az ülés alá bepakolt kipufogódob, amelyhez meg kell jegyezni, hogy ez egy 2003-as évjáratú motor, így a 600-as CBR az első modellek között volt, ahol a mérnökök ezt a megoldást választották. Azt azonban nem árt tudni, hogy aki hasonló ülés alatti dobbal rendelkező motort vásárol, annak meg kell szokni, hogy folyamatosan tör fel a meleg.
Szintén nagyon tetszett a hátsó ledes lámpa – amely innen került át a Fireblade-re. A műszerfalon a fordulatszámmérőn kívül minden digitális. Maga a panel nagyon pofás és könnyen átlátható.
A paripára ülve olyan, mintha az első kerék felett lennék, cammogós iramban ez kicsit instabillá teszi a motort - de ki akar cammogni egy ilyen géppel. Bár elsőre kicsinek tűnik a motor, jól el lehet férni rajta és hosszú távon sem válik kényelmetlené. A plexi nekem kellő szélvédelmet nyújtott, ám nagyobb darab ismerőseim nem találták megfelelőnek. A motor kellemes mély hangot hallat, amely 9000-es fordulatszámon valami hihetetlen jó ordításba kezd. A CBR600RR kiköveteli, hogy húzzuk neki a gázt. Persze kisebb fordulatszámon is kezelhető a gép, de érezni lehet, hogy ez nem az igazi. Városban azért jól lehet közlekedni és a súly-lóerő aránynak köszönhetően könnyen megszökhetünk az autók elől. Erősebb gyorsításnál azonban kimondottan hiányzott a kormánylengéscsillapító. Egy-két erős gyorsításnál ugyanis nagyon beremegett és ezzel jelentősen vesztett az élvezeti értékből. Bár kezelhető úgy a gép, hogy ne álljunk egy kerékre, de ez a bravúr sem okoz nagy gondot a CBR600RR-nek. Ami a váltót illeti, jó Honda szokás szerint mint a vaj, és az is tetszett, hogy visszapakolásnál sem erőlködött vagy kattogott. A fékek közül az első nagyon jól fog, ám a hátsó bőven hagy kívánni valót maga után, szerintem kevés egy ilyen motorhoz.
A CBR600RR 6000-es fordulatszámon kezd el élni, majd 9000 és 12000 között úgy tol, hogy ihaj. Fürge, könnyű mozgásának köszönhetően gyorsan 100 kilométeres sebesség fölött vagyunk, és 180-ig egy iramban és nagyon dinamikusan pörög fel a számláló. Nekem a 200-as tempó volt a maximum, de elsősorban a kormány felől érkező rezonancia miatt nem húztam tovább – amúgy 240 körül lehet a vége. Ám a legnagyobb örömöt a kanyarokban okozza a CBR600RR, akkor is, ha csak a Bérkocsis utcába fordulunk be. Mert ez a gép olyan, de olyan könnyen dönthető. Alacsony súlypontjának és a kiváló elosztásnak köszönhetően, egy hirtelen jött, rossz megállást követően az alólam kidőlni kezdő motort olyan mélyen tudtam megtartani és visszahozni, amit még más gépnél nem tapasztaltam. És ekkor ugye állt a járgány, de ha kellő lendületben van, önmagától fekszik be a kanyarba. A felegyenesedési szándéka sem túl nagy, így bőven nekivághatunk vele akármilyen kanyargós útnak.
Mindent egyberakva a Honda CBR600RR igen dögös sportmotor. Agresszív külseje ellenére könnyen kezelhető. Ám szerintem érdemes belőle kihozni a méregzsákot, mert onnan hatalmasakat motorozhatunk vele.
