Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tavalyi évben a motorgyárak tervezői az ezres gépekre vetették magukat, ám az egyik legnagyobb változás a Honda Fireblade-jén történt. Ez a modell ugyanis eddig a 900-as kategóriába tartozott. Aztán a tervezők gondoltak egy nagyot és a 950 köbcentiből 998-at csináltak, így mára a Fireblade is az ezres gépek hírnevét öregbíti. A Honda ismét kitett magáért: kreált ugyanis egy igen erős, de mégis kezes motort, amelyre tökéletesen illik a Tűzpenge név.
A CBR1000RR már első látásra is megnyerő, az alacsony szélvédő, a karakteresen hegyes orr és idom leginkább egy cápára emlékeztet. Ezt erősíti a fordított teleszkópvillák és a futómű legszebb darabja, a merevített hátsó lengővilla. A tank egy kicsit túl szélesre sikeredett, ám a térdeknek kialakított horpadások jól segítik a megfelelő üléspozíció felvételét, ezzel jelentős terhet levéve az egyszeri motoros karjáról. Ráadásul szinte be lehet süppedni a motorba, amely a jó kanyarodáshoz és a traffipaxok kiégetéséhez bizony nem árt. Bár motoros körökben különböznek a vélemények, nekem nagyon bejön, hogy egyre többször pakolják az ülés alá a kipufogórendszert ezzel is segítve a súlyelosztást. A Fireblade dinamikus és karakteres külsejére is a hátsó része teszi fel a koronát. Ide tartozik a kétlyukú titán kipufogórendszer és a 600-as CBR-nél már jól ismert LED-es hátsólámpa, amelyet szintén a farokidomba építettek. Így nem csoda, hogy a Tűzpenge már az első pillanatokban is heves szívdobogást vált ki a kétkerekűek szerelmeseiből.
Érzelmeink pedig megértő társra találnak, a CBR1000RR-ben akkor sem kell csalódni, amikor végre beindíthatjuk. A négyhengeres, vízhűtéses blokk mély basszus hangon duruzsol, amely a gázkar megfelelő kezelésének köszönhetően baritonra vált és – a pilóták nagy örömére – nincs az a menetzaj, amely elnyomná. A műszerfal egyszerű, de impozáns és jól átlátható, a furdulatszámmérőn kívül minden digitális rajta. Miután jól körbejártuk és megcsodáltuk a paripát, ideje elindulni.
A Fireblade-et Honda jó szokása szerint sikerült úgy összerakni, hogy ezres és 12 ezres fordulatszám között tulajdonképpen bárhol használhatjuk. Ha kicsit félénkké válik a gázkezelésünk a 170 dübörgő paripa miatt, akkor is rángatózás nélkül indul, ám ha valaki a puskagolyó-stílust szereti, hát csak rajta. Azt már csak igen csöndesen jegyezném meg, hogy egyes sebességben 180-at bírtam kitekerni belőle és még nem volt piros tartományban a fordulatszámjelző. A tesztgép bár még nem rendelkezett mind a 172 pacival, ám a 160 is elég volt, hogy egy kicsit megérezzem, milyen is lehet ez a motor teljes erejében. A 200 km/órás sebességet könnyedén éri el, onnan 220-ra sem nehéz eljutni, igaz, innentől azért már kevésbé dinamikusan pörög a mutató, én 250-ig jutottam vele, de ott is csak az agyam tiltotta le a jobb kezemet, a motor bírná a 270-et is. A gázkart az első két sebességben csak az rántsa meg hirtelen, aki egykerekezni akar – amúgy ezen hajlandósága közepes, ami elsősorban az orrnehézségének köszönhető. Az erőt nagyon egyenletesen adja le a gép, 4500-5000-es fordulatszámig is szépen húz, ám az igazi élvezet az 7000-nél kezdődik, míg az összes erőt 9-10 ezres fordulatszámon pakolja a hátsó kerékre.
A Honda forradalmi újítása az elektrohidraulikus kormánylengéscsillapító. Ez a kormányon lévő kicsi doboz, figyeli a sebességet és automatikusan alakítja az optimális csillapítást. Ennek köszönhetően nagy gyorsításoknál sem remeg be a kormány, ugyanakkor a városi forgalomban megtett csigatúrán sem válik merevvé, így nincs az a lassú kanyarbevétel, amely zavarba hozná a motort. A Tűzpenge egyik legjobb eleme a fékrendszer, hihetetlen jól lassít. A fékeket egy figyelmetlen autósnak köszönhetően élesben is kipróbálhattam, 180-as sebességnél. Bár a motor fenekét sikerült felemelnem a gép teljesen stabil maradt. Nagy sebességnél a széles tankra kiválóan rá lehet hasalni és bár első ránézésre a plexi alacsonynak tűnik, a szélvédelem nagyon rendben van. Az ülés rajta – a sportmotorokhoz képest – kényelmes.
Honda tehát ismét kitett magáért és egy kiváló 1000-es sportgépet alkotott. A városban is egész könnyedén használható, bár az embernek a szíve fájdul, ha nem tudja megpörgetni. Ám ha sztrádára, országútra, pályára lépünk vele, ott nincs más dolog mint húzni a gázkart, élvezni a kanyarokat és mosolyogni a traffipaxnál.
