Eddig akárhogy is számolom nyolc, 125 és 1300 köbcenti között lévő nakedbike-ot kínált a Honda. Ezért külön is érdekes, hogy ismét két taggal bővült a mezőny: a CBF600-al és a fejidomos változattal a CBF600s-sel. Ráadásul a Honda tervezői hozták a formájukat és méltán lehetnek büszkék a gyerkőcre. Első ránézésre semmi extra, sőt szürkének is tűnik a motor. Ehhez társult az a kevés aggodalom, hogy a gép több mint 200 kiló, míg a tesztpilóta alig 55. Ám ez csak addig tartott amíg fel nem ültem a gépre, az alacsony súlypont és a Hondára oly jellemző felhasználóbarát konstrukció révén a legádázabb ellenség sem mondhatja a CBF600-ra, hogy nehéz motor. Ráadásul ezen a kétkerekűn annyi minden állítható, hogy az már-már zavarbaejtő. Először is az ülésmagasság 770, 785 és 800 mm-en rögzíthető. Jó magam a legalacsonyabb pozíciót választottam, ám ez még annak az ismerősömnek is kényelmes volt, aki túllépte a 190 cm-es magasságot. Ehhez jön még, hogy az ülés állításával együtt a kormány is közelebb vagy távolabb kerül 10 mm-rel, hogy annak se kelljen kényelmetlenül éreznie magát ha valaki túl nagyra nőtt, a kormánytartó bak 180 fokos elforgatással további 1 centivel kerül távolabb a kormány az üléstől. A fejidomos S-modell plexije szintén állítható. Bár első látásra tényleg nem a leglátványosabb motor, de közelebbről nézve van egy-két kimondottan jó és szép megoldás. Személy szerint kimondottan örültem annak, hogy ismét egy motor ahol elhagyták a műanyag index karokat, és az irányjelzőt beépítették az idomba (ez a sima modellnél csak a hátsó indexre vonatkozik, elül idom hiányában maradtak a fekete tartók.) Jópofa a kapaszkodó, de csak akkor ha azt az utas használja, ugyanis hálót vagy pókot nehéz rögzíteni. A manuális szivató a bal oldalon egy kicsit illúzió romboló. A műszerfal jól átlátható, bár az hűtővíz hőfok jelzőt eltakarja a fékbowden. A hűtővíz azonban a legnagyobb melegben és városi forgalomban sem volt hajlandó felforrni, köszönhetően a beépített ventillátornak.
Ami a használatot illeti, a városban jó, az országúton kiváló. Egy hosszabb túra után sincs elzsibbadva a motoros egyetlen tagja sem. Az ember a világból kimenne vele és tulajdonképpen erre lett teremtve. A 600-as Hornetből átvett némileg átdolgozott blokk megbízható, egyenletes teljesítmény-leadással segít minket. Elindulni csak kétezres fordulatszámon indul el, ám ezután nincs az a béna gázkezelés, ami zavarba hozná motorunkat. Könnyedén utazható vele a 140-es tempó, ráadásul egyáltalán nem jön zavarba, ha innen még gyorsítanánk. Leginkább 6-8 ezres fordulatszámon érdemes tartani, ekkor jön ki belőle az az erő amit első ránézésre nem is sejtenénk. Nem kell megijedni a 6 ezres fordulatszám körüli a dob felől jövő sikoltozástól, nagyjából 7500 felett megszűnik. A váltó akár a vaj, az egyetlen hiba az volt, hogy néha nehezen akarta az üresből az első fokozatot, de ez egy kis kuplung játékkal megoldható. A futómű szintén többet enged meg nekünk mint vártuk volna. A kanyarokban kimondottan sportos tulajdonságokat fedezhetünk fel rajta. Könnyen dönthető, bár az erős motorfék kicsit növeli a felegyenesedési hajlamot. Apropó motorfék, kimondottan erős, ezért nagyon jól lehet vele játszani. Ami pedig a féket illeti, azokról sem lehet rosszat mondani. Amikor kipróbáltam, a túratársam folyamatosan a fékútját próbálgatta kurtítani, ennek következtében nekem is oda kellett egyszer-kétszer taposnom, de az intenzív használat nem ment a stabilitás rovására. Ugyanakkor az ABS-t csak ritkán sikerült működésbe hozni, ám akkor kimondottan örültem neki. Azért, hogy valami rosszat is mondjuk, az oldal-sztender katasztrófa: nagyon besüllyed a lábtartó alá és csak speciális mozdulatok segítségével lehet onnét kipiszkálni. Ennél nagyobb hibát azonban nem nagyon találtam. Mindent összevetve a CBF600 remek, megbízható túramotor, amivel azért oda is húzhatunk, a kanyarban sem kell szégyenkeznünk, a városban sem kell szenvednünk, ha rontunk nem bosszulja meg, ugyanakkor kimondottan segít motorozni. Ráadásul egy kiadós túrázás után is frissen és fiatalosan pattanhatunk le a nyeregből.
