Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Aprilia RS125-ös gépét az isten is pályára és sok kanyaros országútra teremtette. Az olasz gyár az RS jelenlegi formáját 1999-ben hozta ki, s bár azóta történtek kisebb formaigazítások, sokat nem változott. Első ránézésre egy-két kategóriával nagyobb járgánynak látszik. A teljes burkolat, a fordított teleszkóp, az alumíniumötvözetből készült – összesen 9,5 kilós! – hídváz első pillantásra is sokat sejtet. A motor száraztömege 140 kiló, de ez az alacsony súlypont miatt kevesebbnek tűnik.
Az első szabály, hogy városba ne nagyon vigyük, ugyanis a tötyögésre, a lassú haladásra alkalmatlan. Ez főleg annak köszönhető, hogy a motor 6 ezres fordulat szám alatt nem megy, ott viszont elhagyja a vasmacskát és megugrik. Egyes-kettes, de még hármas fokozatban pillanatok alatt elérhetjük a 10 ezres fordulatszámot és a 100 kilométer/órás sebességet. Így aki ráül, készüljön fel, hogy folyamatosan használja majd mind a hat sebességet, ugyanis mihelyt 6 ezer alá esik a fordulatszám, a gép garázsmenetre vált és meg akar állni. Mivel technikás motorozást kíván, teljesen kezdőknek nem ajánlott. Amint azonban ráérzünk, a motor sok-sok eufórikus és adrenalinszintben magas pillanattal örvendeztet meg minket.
Hordozza a kétüteműek jó és hátrányos tulajdonságait, vagyis húzni kell neki a gázt, mert különben beköpi a gyertyát – ez különösen a városi forgalomban érvényes. Apropó kétütem: senki ne tankoljon keverék benzint bele, ugyanis a gyártó külön olajtartályba pakolta a szükséges kenőanyagot, amelyet elektronikusan jutatnak el a megfelelő helyre. Amúgy akárcsak a többi Apriliánál a tank itt is műanyagból van – ez akkor hátrány, ha tanktáskát akarnánk feltenni – és olyan széles, hogy piknikezhetünk is rajta vagy az autópályán kényelmesen ráfekve húzhatjuk neki. Férfi ismerőseim szerint viszont fékezéskor ágyékban kicsit kényelmetlen. Sztrádán 130-140-nel simán közlekedhetünk vele – nekem 170-et sikerült kihoznom belőle, ám ezen a sebességen egy idő után letiltott. (Amúgy a letiltás igen finoman történt, amiért külön hálásak lehetünk a tervezőknek.)
Menettulajdonságára jellemző, hogy a magyar útviszonyokat elég jól bírja és gödrök-bukkanók felett elhúzva sem válik bizonytalanná. Ugyanakkor a pörgős kétütemű motorokra jellemzően rezonál, így az első nagyobb túrák után mindenki készüljön fel némi csuklókörnyéki fájdalomra. Az első-hátsó tárcsafék jól fogja a motort és nagyobb fékezésnél sem akar kiszaladni alólunk, sőt kanyarban is jól állta a sarat: hiába fékeztem rá, nem vált veszélyesen instabillá. A kanyartulajdonságait a Mátrában próbáltam és nem csalódtam. A gép kiválóan dönthető – ezt segíti a sportos üléshelyzet, a megerősített sportos hátsó lengőkar – fékezésnél sem akar mindenáron felegyenesedni, ám a hegyi menetben ismét csak készüljünk fel váltástechnikánk csiszolásra. Nagyon félni nem kell, mert ha el is bénázzuk és lassan megyünk bele a kanyarba, akkor sem csinál nagy problémát, veszi az ívet és kihoz minket.
A fényszórók jók, viszont az index és a duda kicsit furán van elhelyezve, így kezdetben előfordulhat, hogy irányváltásnál vadul dudálunk. A fogyasztás elsősorban a gázkar kezelésének függvényében 3 és 5 liter között van 100 kilométeren.
Mindent összevetve az Aprilia RS125, igazi kis dög: néha úgy érzi az ember, hogy a motoros szolgálja a motort. Ha azt kapja, amit szeret – utat, kanyart és gázfröccsöt – meghálálja, ám ha nincs kiszolgálva az ízlése, köhög, rángat és nem megy. Ha valaki szereti a kihívásokat, annak irány az első Aprilia-szalon.
