A Honda idén dobta az európai piacra a CBR-ek 125-ös kistestvérét. A motor akár csak a többi CBR burkolt és ezzel igencsak sportos formát kapott. (Megjegyzem, a szerkesztőség tagjai is elismerően bólogattak a kicsikét meglátva.) A sportosságot a menettulajdonságok is jól tükrözik, ugyanis pörgős kis jószág ez. Tulajdonképpen a legszőrösebb szívű tesztpilóta is nehezen írna rosszat róla. Az tény, hogy a 13 lóerő nagy csodákra nem képes, ám ha azt vesszük alapul, hogy a gépre valószínüleg egy kisebb termetű, abszolút kezdő ül majd fel, akkor mindenki megnyugodhat: a CBR125-tel tökéletesen meglehet tanulni motorozni. Az egyetlen problémája, hogy kicsi. Ezen a kétkerekűn ugyanis igen bután néz ki mindenki, aki a 170 centiméteres magasságot elhagyta, igaz a motor a nagyobb teremtűeknek sem kényelmetlen.
A legjobbakat a városban eltöltött közös órákról lehet elmondani, főleg azért, mert a legnagyobb forgalomban sem lehet vele beragadni. Keskenységének köszönhetően a legszűkebb kocsisorok között is elférhetünk. A motor összesen 115 kiló így az elindulásnál akkor sincs gond, ha a kezdő nagyon kezdő és nem meri meghúzni a gázt, mivel indul ez alacsony fordulatszámon is. Azért érdemes figyelmeztetni az motorost, hogy ezt a járgányt nyugodtan huzathatja 6-8 ezres fordulatszámon is, itt ugyanis meglódul, de mivel az egykerekezési hajlandósága kicsi, nem kell félni a hanyatt eséstől vagy attól, hogy eltűnik alólunk a motor. Annak is kiváló kezdőmotor, akiket sokat riogattak motoros balesetekkel és így az elején félve kezelik a gázkart, a CBR ezt nem bosszulja meg köhögéssel vagy rángatózással. Ráadásul magán hordozza a nagy motorok kényelmi funkcióit mint az önindító, a négyütem, vagy az elöl-hátul tárcsafék. Hosszú távon 7-8 ezres fordulaton érdemes vele utazni, míg az összes 13 lóerőt 10 ezernél teszi rá a hátsó kerékre. Országútra kerülve gyári állapotban jó 100-as tempóval lehet közlekedni. Innen még tudunk előzni is, ám 120-nál többre ne számítsunk, így az autópályán száguldozni nem lehet vele – bár a várhatóan nyár közepére érkező tuning cuccokkal, a sebességhatár 140-150-re is kitolható. Ezzel szemben kisebb túrákra megfelel, kanyar-tulajdonságai – a virsli kerekek ellenére – kimondottan jók. A futóműre sem lehet panasz, ugyanis közel mázsás barátom alatt sem koppant fel. Bár a fényszóró dupla, azért az éjszakai vezetéshez egy kicsit kevés fényt ad. Így csak akkor száguldjunk magányosan a csillagos ég alatt ha muszáj, vagy ha ismerjük az utat. A műszerfal könnyen átlátható, folyamatos visszajelzést kapunk az üzemanyag mennyiségről és a hűtővíz hőfokáról. Az index kapcsoló könnyen elérhető, ám a fényszóró gomb nem esik kézre. Apropó üzemanyag, a Honda CBR a pénztárcánkra is vigyáz, a fogyasztása ugyanis minden körülmények közt 3-4 liter körül marad.
Mindent összevetve, ha valaki most ismerkedik a két kerekű élet gyönyöreivel és biztosra akar menni, a CBR 125 mindenképpen jó választás.
