Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A termékek nettó áras átadása felé tolják a kiskereskedő és gyártó közti üzleti kapcsolatot a beszállítókkal szembeni tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvény februárban életbe lépő módosításai, ami nehezebb ártárgyalásokat és komoly vitákat generálhat. A szakma (mind a kereskedői, mind a gyártói oldal) szerint a helyzet tisztább lesz, a termékek árszerkezetéből eltűnnek a különféle marketing-hozzájárulások - sok egyéb közül például a polcpénz -, ám a kereskedőnek még inkább érdekévé válik, hogy a végsőkig faragjon az árakon, hiszen a saját hozzáadott többletét nem tudja beépíteni ártárgyalási stratégiájába.
Ez a kisebb gyártóknak akár kedvezhet is, hiszen a multik sokszor egy kalap alá vették őket a nemzetközi márkagyártókkal és olyan marketingszolgáltatásokat tartalmazó kondíciókat igyekeztek érvényesíteni velük szemben, amelyekre még nem volt szükségük (például a márkaépítés kezdeti szakaszában). A nemzetközi gyártóknak azonban ezek fontosak voltak, hiszen előnybe kerülhettek a polcokon vagy az áruházon belül.
A jogszabályban nemcsak a gyártói oldal, hanem a kereskedelem kívánalmait is érvényesítették. Az egyik ilyen a 30 napos fizetési határidő. A kereskedő ez idő alatt köteles kiegyenlíteni a számlát, de a gyártónak 15 napja van arra, hogy a teljesítést követően kiállítsa és elküldje a számlát. (Erre azért van szükség, mert főleg a kiskereskedelmi szezonban kezelhetetlenné válik a számlamozgás, így egy későn kiállított számla nagy eséllyel kerül a sor végére, pedig jogszabály szerint néhány napon belül fizetnie kellene a kereskedőnek.)
