Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jóllehet az elmúlt három évben a kiskereskedelmi forgalom csökkenése, illetve a válság miatt átrendeződött a fogyasztási szerkezet, Magyarországon sem ismeretlen a prémium kereskedelmi saját márka kategória, bár az érdeklődés meglehetősen alacsony, s átfogó tanulmány nem készült a szegmensről.
Elsősorban kulináriák, biotermékek vagy speciális, akár egy-egy kereskedelmi láncra jellemző készítmények szerepelnek e szegmensben. Az tény, hogy egyes esetekben a prémium saját márkás termék ára akár magasabb is lehet, mint egy gyártói terméké, de sok esetben csak néhány forint eltérés mutatkozik a két - hasonló - termék között. (Alapesetben a gyártói márkák árelőnye minimum 20-30 százalék, van olyan kategória, ahol 50 százaléknál is nagyobb - igaz, ezek jellemzően a közép- vagy alacsony áras termékek. Nemzetközi szinten az árelőny 50 százalék feletti, jóllehet olyan kategóriákban versenyeznek a gyártói márkákkal, ahol sokáig csak egy-egy manufaktúra, híres tájegységre szakosodott cég tevékenykedett - például sajtok, olajak, vajak, sonkák, szalámik körében, vagy legújabban a borok és égetett szeszes italok területén.)
A magas kulináris értékkel bíró kereskedelmi saját márkás termékek megjelenése a kiskereskedelmi üzletek polcain egyfajta kísérlet is. A láncok viszonylag kis kockázattal nyithatnak vevőik számára eddig ismeretlen kategóriákat: nem kell a gyártókkal egyedi megállapodásokat kötni, így ha a termék nem kelendő, egyszerűen leveszik a polcról.
A vásárlói hozzá nem értést jelzi, hogy a közvélemény-kutatások szerint a vevők gyakran képtelenek megkülönböztetni egymástól a gyártói és a kereskedelmi saját márkákat, az egyes, főként a kulináriákról alkotott képük pedig köszönő viszonyban sincs a valósággal. (Például kaviár vagy sáfrány.)
Mivel a fogyasztóknak Magyarországon a kevésbé fogyasztott kategóriákról (olajbogyó, rizs, egzotikus félkész ételek) nincs valódi képük, így ebben igazi minőséget kínálni kompromisszumok nélkül, elérhető áron komoly küzdelmet jelent. Abban a kategóriában pedig, ami jól ismert (házi jellegű dzsemek, lekvárok, befőttek, tészták, húskészítmények), a prémium kategóriának meg kell küzdenie a feketekereskedelemmel és ma már legális őstermelői kínálattal.
Az elemzők szerint a háztartások nagyobbik része rendelkezik olyan fekete vagy szürke kereskedelmi csatornával, ahonnan képes beszerezni karácsonyra, húsvétra a magyar étkezési kultúrába illő prémium termékeket, logikusan tehát ezek a háztartások aligha választják majd a prémium kategóriás saját márkás termékeket. (Egyes termékszegmensekben 30 százalék felettire becsülik a feketekereskedelmet, ami alapvetően rombolja a márkagyártók termékeinek piaci pozícióját is.) Nem véletlen, hogy a prémium saját márkás termékek irányába csak lassan és óvatosan lépkednek a kereskedők.
