A magyar lakosság katasztrofális egészségügyi állapota mellett nincs fenntartható fejlődés - mondta Mikola István, az országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke a siófoki pénztár-konferencián. A megoldást az egyre több ország által alkalmazott evidence based health policy (EBHP) jelentheti. Ennek keretében az adott régió sajátosságainak megfelelően használják fel a rendelkezésre álló forrásokat. Utóbbiak azonban egyre kevesebbek, hiszen az egészségbiztosítási kasszánál ma már a források fele kényszerűen a költségvetésből származik, így egyre távolabb jutunk a szolidaritáson alapuló bismarcki modelltől. A térségi, népegészségügyi trendek alapján tehát meg kell határozni a prioritásokat, azokat az ellátásokat, amelyeket a kötelező egészségbiztosításnak mindenképpen fedeznie kell. Az igények megfelelő feltérképezése és a források önmagukban is kiadják a volt egészségügyi miniszter szerint, hogy mit tartalmazzon az állami szolgáltatáscsomag. Ebből például - derült ki a szavaiból - kimaradhatnak a reumakezelések. A differenciált igények kielégítésében segíthetnének az önkéntes egészségpénztárak, amelyeknek azonban pénzügyi szolgáltató helyett a népegészségügyi kezdeményezések felkarolóivá kellene válniuk. A kormány ismét megteremti a szabad szellemi foglalkozású orvosi jogállást - mondta el Mikola. Az ilyen státusú orvosok külön - rendeletileg szabályozott - díjtételekért gyógyíthatnának a kórházakban. Az ilyen gyakorlatot követő országok példája egyértelműen azt mutatja, hogy így szinte automatikusan megszűnik a hálapénz.
