Nem csak vásárlóerejének egy részét, nemzetközi vonzerejét is elveszette a magyar élelmiszer- és napifogyasztásicikk-kereskedelem. A német Aldi diszkontlánc megjelenése óta nemhogy új szereplő nem érdeklődött a néhány éve élénk nemzetközi figyelemmel követett magyar ágazat iránt, de még pletykaszinten sem merült fel újabb szereplő bejövetele. Az elmúlt években kizárólag a már itt levő láncok terjeszkedtek és akviráltak (a Plus Spar általi felvásárlása, Coop-tulajdonosok fúziója, illetve az itt levők terjeszkedési politikája).
Feltörhetetlen és átláthatatlan kiskereskedelmi kapcsolatok alakultak ki, főleg a frissáru-, illetve zöldség-gyümölcs kereskedelemben - ez minden élelmiszer-értékesítési koncepció alapját képezi. Az ágazatban egyszázalékos profitrátáról és húsz százalék körüli árrésről beszélnek. Az elemzők szerint a magyar élelmiszer-kereskedelemben vannak gyengébb cégek (nevet hivatalosan senki sem említ), amelyekbe belátható időn belül tőkét kellene pumpálni, hogy tartsák a versenyt, vagy eladósorba kerülnek.
Újabb szereplők csak e a láncokon keresztül jelenhetnének meg, tekintettel arra, hogy a fejleszthető és vonzó kereskedelmi ingatlanok, telkek már javarészt az itt levő szereplők kezében vannak. A gyenge pontokat az elemzők azért sem kívánják nevesíteni, mert - figyelembe véve a magyar élelmiszer-kereskedelem jelenlegi profittermelő képességét és az akvizíciók, fejlesztések miatt keletkezett eladósodottságát - lényegében nincs is nemzetközi szinten számon tartott erős pillére az ágazatnak.
A piac sajátossága miatt Kozák Ákos, a GfK Hungária Piackutató Kft. ügyvezető igazgatója szerint az újabb kiskereskedelmi fejlesztési hullám 2011-2012 között indulhat be, és valamikor 2013-2015 közé várja azt az időszakot, amikor a magyar piac újra vonzóvá válhat a nemzetközi befektetők, kiskereskedelmi láncok számára. Akkor sem egyedül Magyarországon, sokkal inkább regionális szinten történhet valami.
