Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Jobb, ha nem kezd vállalkozásba, fiatalember - mondta egy ruházati nagykereskedő merő jóindulatból a hatodik kerületi Szinyei Merse Pál utcában, amikor meglátta, hogy számolgatom, mekkora árréssel lehetne forgalmazni a farmerjait egy külvárosi városközpontban kialakított nyolcvan négyzetméteres butikban. Azt mondja, ha ekkora területen nem "forgatok ki" havi egymilliót, nincs értelme az egésznek. Erre az üzletben alkudozó kiskereskedő is felkapta a fejét, visszakérdezett és elgondolkodott az összegen. Láthatóan neki is nagy pénz egymillió, hát még annak, aki épp most igyekszik összeállítani a saját üzlete profilját és termékválasztékát.
A Szinyei Merse Pál utcai ruházati nagykereskedelmi "elosztó" - beleértve a Garay téri gócpontot - néhány évvel ezelőtt a legnagyobb piac volt, öt-hat évvel ezelőtt a pesti és vidéki butikosok szó szerint széttépték a nagykereskedőket szombat délutánonként egy-egy jó vétel reményében. Ma már a budaörsi Trend2 központ is kiveszi a részét a ruházati nagykereskedelemből, így a forgalom dekoncentrált, ennek ellenére a kezdő butikosoknak továbbra is kötelező körutat jelentenek a Szinyei és a környező mellékutcák, már csak azért is, mert ott több mint tízéves üzletek, húszéves üzleti kapcsolatokra alapuló márkák és üzletemberek dolgoznak, jellemzően megbízható termékekkel és minőséggel. Az üzletekben ingyen adják a tanácsot - persze fontos számukra a jelenlegi piaci helyzetben mindenki, aki képes nagyobb tételben vásárolni.
Javarészt thaiföldi, kínai, török anyagok lelhetők fel, magyar hozzáadott értékkel, de találni német vagy legalábbis annak hitt, de gyanúsan hamburgi behajózású távol-keleti termékeket is. A hozzáértők szerint a termékek származási helye egyrészt irreleváns, másrészt szinte visszakereshetetlen. Annyi biztos, hogy ma már Európában szinte sehol nincs komolyabb volument termelő ruhaipar - a designer márkák beszállítóit leszámítva -, szinte mindenki Kínába költözött és ma már ott is terveznek. Sokan már Kínában is megszüntették a gyártást: a központot fenntartják, az ipart viszont áttelepítették Indiába, Pakisztánba, Vietnamba. A konténerek Németországba hajóznak be és onnan osztják el a kész terméket, illetve alapanyagot, aminek egy részét itt állítják össze. Utána a magyar elosztó központba, javarészt a Józsefvárosi piacra kerül, ahonnan a nagykereskedelmi üzletek, mint például a szinyeisek, szétterítik a kiskereskedők között.
Nem volna igazi nagykerközpont a Szinyei, ha nem volnának benne kínaiak, bár nem nagyon látni őket. Az egyik járókelő azt mondta, követni kell a pinceszellőzőből felszálló "Buddha-szagot" - ami nem más, mint a füstölő illata -, és megtalálom őket. Sokan üzletelnek velük, de a kínaiak csak valóban nagy tételben forgalmaznak. Amíg a földfelszíni márkakereskedők tíz-tizenötösével is értékesítenek, addig a kínainál minimum egy kartont kell megvenni. Feleannyiba kerül a termék darabja, mint a magyaroknál, de ez csalóka - hívta fel a figyelmemet az egyik kereskedő. Mint mondta, ha nála vásárolok - persze előbb találjam ki az üzletem profilját, mert rosszat nem akar nekem -, össze tudom válogatni, milyen méretet szeretnék és hány darabot; minimum 50 ezret kell költenem és akkor még kedvezményt is ad. Alkudni viszont nem lehet - szögezte le. (Nyilván lehet, de ahhoz valóban volument kell vásárolni.) A kínainál viszont a kartonban teljes méretválaszték van, ami azt jelenti, hogy az "eleje és a vége" (a legkisebb és a legnagyobb méret) beragad, abban áll a pénz és képtelenség kipörgetni. Ha nála vásárolok, ez nem fordulhat elő, ráadásul ha minőségi problémák vannak, akkor visszaveszi az árut, de ilyen nem szokott előfordulni - nyugtat meg. Amúgy valóban nem a gagyit adják a szinyeis kereskedők, jóllehet az áru jelentős része legfeljebb vidéken vagy a külvárosokban értékesíthető, ha valaki a plázákban próbál belőlük eladni, akkor vagy nagyon olcsón kell kínálnia, vagy nagyon gyorsan tönkremegy.
A Szinyei ma már nem a fő beszerzési központ, a butikosok is a piacból élnek, sokat vásárolnak a Józsefvárosin, egy-egy közvetlen beszállítótól, illetve a hipermarketek leértékelésein (kivágva a címkéket a holmikból). A Szinyei környékére inkább csipegetni mennek, szortimentkiegészítésre, bár akad olyan nagykereskedő is, amelyik ismert márkát kínál, és az ő forgalma számottevő. Nem szállít ki, cserébe viszont azonnal hívja a vevőit, ha új kollekció érkezik, a törzsvásárlóinak pedig engedményeket ad.
