Az előrejelzéseknek megfelelően novemberre ismét a csőd szélére került a Malév Zrt. Bár Brüsszel reakcióját borítékolni lehet, mégis egyetértés van a kormány és ellenzéke között abban, hogy a légitársaságot menteni kell, mert ez nemzetgazdasági érdek, ráadásul sok ember munkahelye függ ettől. A legfontosabb kérdés azonban elsikkadt: tényleg a Malév életben tartása a legjobb módja e szektor támogatásának? Egyáltalán, mik a Malév sikeres túlélésének reális esélyei?
Néhány évtizede, amikor tevékenységét még államközi megállapodások szabályozták, a Malév kifejezetten pénzgyár volt. A költségek forintban és transzferábilis rubelben, a bevételek pedig jórészt konvertibilis valutában keletkeztek. Hasonlóra a vasfüggöny túloldalán szintén volt példa, az európai légiközlekedési piac liberalizációja előtt a Swissairt is "repülő banknak" becézték. Csakhogy a liberalizáció megszüntette ezt a kényelmes helyzetet, teret nyitott a versenynek, így a klasszikus légitársaságoknak valami újjal kellett előrukkolniuk. A kreatív váltás sem a Swissairnek, sem a Malévnak nem sikerült.
Az európai légiközlekedési ipar mostanra érett korszakához érkezett. Az érett piacokat pedig jellemzően a nagyméretű vállalatok uralják. Nagyon leegyszerűsített képlet szerint körvonalazódott is az európai piac jövőbeli szegmentációja.
Úgy tűnik, a Malév végleg kimaradt az európai légiközlekedési iparág konszolidációjából. Az adott piaci körülmények közt a Malévnak gyakorlatilag egyetlen esélye van a hosszabb távú túlélésre: találni magának egy nyereséges piaci rést és alkalmazkodni hozzá. Csakhogy a Malévnak ez a kreatív piacfeltárás és alkalmazkodás eddig sem volt erős oldala. A cég valamilyen okból mindig a nagy nyugati légitársaságokat próbálta utánozni, miközben utasai nem tudták megfizetni a magasabb szolgáltatási színvonal árát. Így a Malév jelenleg is egy sor bonyolult és költséges folyamatot működtet, miközben szolgáltatásait csak fapados árakon tudja értékesíteni.
A Malév most folyó átalakításának sikere tehát nem garantált. Ezért az államnak a következő kérdéseken volna érdemes elgondolkodnia:
- A nemzetgazdaságnak hova és milyen menetrend szerinti járatokra van szüksége?
- Ezen igények kielégítésére mennyi költségvetési forrást kívánunk fordítani?
- Milyen formában legcélszerűbb támogatást nyújtani, úgy, hogy az ne ütközzön az EU szabályaiba?
Ezek - nem véletlenül - kísértetiesen hasonlítanak a MÁV-val kapcsolatos kérdésekhez.
Ádám Viktor
Economx