Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A rendszerváltozás után Mudrony László egyéni vállalkozóként vágott bele nyomdaipari vállalkozásába, és folyamatos fejlesztés eredményeként az ezredfordulóra már Favorit Wood Kft.-ként működött. Ám a Favorit nyomda csak 2004-ig volt kedvenc partnere a megrendelőknek, kezdetben ugyanis az éves szinten mintegy 150 millió forint értékű - leginkább a konzervipari címkegyártásra épülő - megrendelésállomány az utóbbi fél évtizedben folyamatosan apad: két éve 80, tavaly 60 millió volt, az idei árbevételt nem meri megbecsülni az ügyvezető igazgatóként is tevékenykedő szakember. Tapasztalata szerint a kelet-magyarországi régió nyomdáit elsősorban az orosz piac tartotta el, de rohamosan csökken az onnan érkező megrendelés. Az évekkel ezelőtt tíz fővel, három műszakban dolgozó cég alkalmazottainak száma mostanra ötre csökkent, ők is részmunkaidőben dolgoznak. Míg korábban a beruházások, kisebb-nagyobb fejlesztések jellemezték a nyomdát, most inkább a leépítés.
A tulajdonos nemcsak a munkaerőtől, a gépeitől is kénytelen megválni. A piacvesztést immár a saját bőrén is tapasztalva kényszerűségből el is adná a nyomdát. Lenne is vevő az egész cégre, ám az - a korábbi biztatások ellenére - most nem kapta meg a szükséges hitelt a banktól. A Favorit nyomda vezetője egyelőre működteti a vállalkozást, de ha számítása nem jön be és az év végéig nem kap olyan mennyiségű megrendelést, amellyel kihúzza magát a kátyúból, akkor akár így, akár úgy, de kiszáll vállalkozásból. Nem akarja minden megkeresett pénzét, vagyontárgyát a Favorit veszteségeire fordítani. Az alig termelő nyomdára például januárban éppen egymillió forintot kellett kiadnia, s azóta sem igen mérséklődtek a kiadásai, illetve nem nőttek a megrendelései. De Mudrony még bizakodó, igaz, nem tudja megmondani, hogy miben reménykedik, csak hiszi, hogy van út fölfelé: jelenlegi ugyanis mintegy 30 százalékos a kapacitáskihasználtság. Maga körül egyelőre azt látja, hogy azok a versenytársak prosperálnak, amelyek a gyógyszer- vagy az élelmiszeripartól jutnak megrendeléshez. Örülnek a munkának, de azok is kisebb-nagyobb késésekkel kapják meg a pénzüket.
Mudrony egyébként 30 éve dolgozik a nyomdászszakmában, de a maihoz hasonló állapotokat még nem tapasztalt. Állítja: ha lenne is most valamennyi haszna, azt elviszi az állam, annyi a befizetési kötelezettsége adó és járulék formájában. Saját fizetésével sem jár jól: most 90 ezer forintra jelentette be magát, de mire felveszi, addigra 53 ezer lesz belőle.
Nyáron leáll a cég; a megrendelések hiánya miatt egyébként sem tehet mást, az alkalmazottakat is kijelenti a vállalkozásból, legutóbb két dolgozójától vált meg. A fenntartásról szóló számlák kiegyenlítése sem megy könnyen, kintlevőségei nagyjából megegyeznek a fizetnivalóival. Bevételt nem tud növelni, a költségeit jobban már nem tudja csökkenteni, ügyvezetőként négy ember munkáját látja el, a pénzügyeket is maga intézi, akárcsak a szállításokat. Eddig csak a nyomdagépek mellé nem kényszerült beállni dolgozni.
A Favorit helyzetét nehezíti, hogy csak nyomdai munkával foglalkozik, minden kapcsolódó tevékenységet alvállalkozókkal együttműködve vállal. Persze az is előfordul, hogy Mudrony cége az alvállalkozó, ugyanis gyakran végez munkát az Elek Imre vezette J. Cola Kft. megbízásából. Ilyenkor - mivel leginkább reklámtáskák készülnek - kapcsolódnak be a munkába a megváltozott munkaképességű dolgozók, akiknek foglalkoztatását mindketten a szívügyüknek tekintik. Elek Imre kis részben tulajdonosa is a debreceni Favorit nyomdának, de nem csak ez köti össze őket. Elek - aki a fővárosban tevékenykedik - 15 éve dolgozik megváltozott munkaképességűekkel, legelőször a gödi szociális foglalkoztatót látta el csomagolástechnikai munkával. Ekkor érezte át, hogy mekkora örömöt szerez pusztán azzal, hogy munkát, keresetet biztosít, ezáltal önbecsüléshez juttatja az embereket. A J. Cola Kft. tulajdonosa minden lehetséges munkára pályázik, ezek 80 százaléka nyomdai jellegű: exkluzív reklámtáskák, írótömbök, dossziék készítése. A nem nyomdai munkák között elsősorban reklámtollak gyártása szerepel. Többségében multinacionális cégek a megrendelők, de elvállalnak egészen kis sorozatú munkákat is. Részben ez adja a versenyképességét a nála nagyobb cégekkel szemben. Nem csupán zsinórfüles reklámszatyrokat készít, hanem rendhagyó formájú, mágneszárral záródóakat is. A gyártóskála az egyszerű papírtáskától a kasírozott, fényes, dombornyomásoson át az aranyozottig terjed. Mindezek ellenére a társaság tavalyi, 30 milliós bevétele az idén valószínűleg a felére csökken.
