Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A dunántúli kistermelők döntő többsége úgy véli, könnyebb átvinni egy tevét a tű fokán, mint termékeikkel felkerülni egy-egy hipermarket polcaira, bár azért akad erre is példa. Jantisek Dezső, a pápai kistérség mezőgazdasági ügyekben illetékes munkatársa szerint a hazai kistermelők döntő többsége önállóan nem képes arra, hogy nagy áruházláncok beszállítója legyen: nem rendelkeznek megfelelő árualappal, rendszerint szakmai és logisztikai hátterük sincs, ráadásul az ár tekintetében is rendkívül kiszolgáltatottak. A termelői értékesítő szervezetek (tészek) sikeresebbek e tekintetben, de sokszor megesik az is, hogy mezőgazdasági nagyüzemek integrálják a kistermelőket. A szakember szerint elfogadható árral polcra kerülni szinte csak összefogással lehet.
Zadravecz István dél-somogyi kistermelő több mint háromévi próbálkozás után tavaly óta szállít zöldséget és gyümölcsöt a CBA-hálózat üzleteibe; azért volt ilyen kitartó, mert a nagyvárosi piacok messze vannak, a felvásárlók pedig sokszor becsapták. A megfelelő mennyiség és minőség folyamatos produkálása érdekében csupán tavaly több mint 15 millió forintot költött a kertészet fejlesztésére, illetve a hűtő- és a tárolókapacitás bővítésére, ezzel együtt a megfelelő kontingenst csak mintegy fél tucat környékbeli termelő segítségével tudja biztosítani, akikkel a közelmúltban tészt alapítottak. Ha a vevő késve fizet, az súlyos zavarokat okoz - tette hozzá Zadravecz -, de tapasztalják, hogy a hipermarketekben is folyamatosan nő az érdeklődés a jó minőségű hazai áruk iránt. Két másik nagy áruházlánccal tárgyalnak most speciális házi lekvárok szállításáról, de a gyártás beindításához újabb öt-hat millió forintra lenne szükség, amit csak hitelből lehetne előteremteni.
Kóba Istvánné szekszárdi kistermelőnek kecskesajtokkal sikerült betörnie a multikhoz, az egyik nagy környékbeli tejüzem segítségével (a család tavaly több mint négymillió forintot költött a kisüzem fejlesztésére). A minőségi és higiéniai előírások rendkívül szigorúak - mondta el lapunknak -, de nagyobb baj, hogy a rendelésállomány rendkívül hektikusan változik, így a maradékot gyakran piacokon próbálják meg értékesíteni. A zalai Tamás Károly volt már beszállítója több áruházláncnak is, ám ezt az időszakot az ellenségeinek sem kívánja. A polcpénzt, a jó esetben 60 napos fizetési határidőt szerinte egy kistermelő nem bírja ki, ráadásul vevői mindig újabb követelményeket támasztottak, például a csomagolást illetően. A különleges fűszernövényekre szerencsére a határon túl is van igény - tette hozzá Tamás -, ráadásul az osztrák szakboltok pontosan fizetnek, s arrafelé a csúszópénz sem akkora divat.
Csomós Károly móri kistermelő úgy fogalmazott: egyszer néhány környékbeli gazdával együtt meghallgatták egy multinacionális áruházlánc feltételeit, aztán csendesen hazaballagtak, mondván, ezeknek ők egyáltalán nem vagy csak jelentős beruházások árán tudnának megfelelni, miközben az ajánlott felvásárlási áraktól sem voltak elragadtatva. Ezek után tavaly közösen létrehoztak egy telephelyet, ahova a környék mintegy tucatnyi árusa behozza a portékáját, azóta a háziasszonyok mellett jó néhány kereskedő, de például több székesfehérvári étterem- és üzlettulajdonos is itt vásárol.
