Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Az önök bizottsága mellett a magánhitelek teljes körű nyilvántartásának lehetőségével foglalkozik a pénzügyi felügyelet, a bankszövetség, sőt már kormányközi egyeztetésen is „kering” egy erről szóló javaslat. Nem túl sok a bába?
– Rendkívül komplex kérdésről van szó. Mi jelenleg annak próbálunk utánajárni, igazolja-e a nemzetközi tapasztalat azt a feltevést, hogy ahol bevezettek ilyen listát, ott ennek hatására kimutathatóan csökkentek az ügyfeleket terhelő költségek. Ennek társadalmi hasznossága állhatna ugyanis szemben a személyes adatok védelmének értékével.
– És mit mutatnak a külföldi példák?
– Konkrétan erre vonatkozóan csak elméleti modellek állnak rendelkezésre, egyelőre úgy tűnik, nem készült a számszerű kapcsolatot kimutató tanulmány. Az azonban egyértelműen megállapítható, hogy a nem fizetés valószínűségét csökkenti az úgynevezett pozitív adóslista. Ez pedig véleményünk szerint önmagában sem kevés, hiszen a társadalmi haszon ez esetben is ellensúlyozhatja az adatvédelmi szempontok csorbulását.
– Ha végül megszületne a jogszabály, mennyi időbe telne, míg az valóban hasznossá válna a bankok számára?
– Az adatbázis felépülése több évig is eltarthat, hiszen az információszolgáltatás kötelező előírása (bankok és ügyfelek számára) nyilvánvalóan csak az újonnan kötött szerződéseknél valósítható meg.
– Nem késett el ez az egész ügy? Nekem ugyanis úgy tűnik, hogy a bankok, amelyek korábban erősen szorgalmazták a magánadósi listát, ma – alighanem attól tartva, hogy ez a nyilvántartás az amúgy is szűkülő üzleti lehetőségeket tovább mérsékli – valahogy már sokkal kevésbé lelkesek.
– Ha valamit van értelme megcsinálni, akkor soha sincs késő, de természetesen szerencsésebb lett volna, ha a jogalkotásra a hitelezés felfutásának időszakában kerül sor.
