Az ingatlanfejlesztők vonzó üzletet látnak az idősotthonok építésében, de a szabályozási környezet bizonytalansága komoly kockázatot jelent számukra. A befektetők optimizmusát alighanem az adja, hogy már jelenleg is a népesség mintegy 30 százaléka részesül nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban, s ez az arány a jövőben még emelkedik is, így a potenciális kereslet ugyancsak erősödik majd az idősek gondozását érintő szolgáltatások iránt. Jelenleg megközelítőleg 700 idősek otthona működik az országban 45 ezer férőhellyel, de számuk országszerte igen gyorsan nő. Az otthonokban lakók negyede demens, azaz fokozott ápolást igényel, a várólistások száma 20 ezer fő. A tényleges szám ennek harmada lehet, mivel egy-egy nyugdíjas szankció nélkül jelentkezhet több helyre is. Várólista csupán a szociális otthonokban van, míg az emelt szintű ellátást biztosító intézményekbe szinte azonnal be lehet költözni – mondta lapunknak Pánczél István, a Szent Borbála Idősek Otthona vezetője.
Közben sorra nyílnak az ápolókórházak, melyek száma a tervezett kórházbezárásokkal tovább emelkedik majd. Így a jelenleg 8-10 éves megtérülési idő a jövőben kitolódik. Az állami normatívák is kedvezőtlenül változtak, az emelt szintű ellátásért idén 30 százalékkal kevesebb támogatás jár, miközben a költségek folyamatosan emelkednek. Koncepcionálisan elhibázott a jelenlegi szabályozás, mert a minőségi szolgáltatások helyett elfekvő szerepet szán az otthonoknak, miközben nem erre épültek, többeknek mégis át kell gondolniuk jelenlegi profiljukat – nyilatkozta név nélkül az egyik intézmény vezetője. Hosszabb távon a kisebb állami támogatás ellenére is van üzlet a nyugdíjasok kiszolgálásában, mert az öngondoskodás terjedésével lesz fizetőképes kereslet, ma inkább a család döntésétől és anyagi helyzetétől függ, igénylik-e a szolgáltatást. A mostani átmeneti időszakban a havi befizetésekkel képtelenség fedezni a működési költségeket, amelyek személyenként 130 ezer forint körül alakulnak – véli Tábori Péter, az Estikék Idősek Otthona ügyvezető igazgatója. A szolgáltatás – amely magában foglalja a napi 4-5-szöri étkezést, mosást-vasalást, takarítást, ingyenes gyógyszerellátást, szakápolói felügyeletet, szakorvosi ellátást – havi 40-80 ezer forintba kerül, de egy lakóparkban 80-100 ezer forintos havi díjra kell számítani, igaz, más többletszolgáltatások (fodrász, uszoda, könyvtár) is járnak. A nyugdíjasoknak beköltözéskor egyösszegű hozzájárulást is fizetniük kell, ami nem lehet több, mint az állami normatíva hétszerese, azaz jelenleg 4 és fél millió forint. Sok intézményben ennél többet, akár 10 millió forintot is kérnek az ügyfelektől. Az egyszeri belépési díj leginkább attól függ, hogy hány ágyas a szoba, illetve apartmanházban történik-e az elhelyezés, de a négyzetméterárak vetekedhetnek a környék ingatlanáraival. Az egyszeri befizetés 10 százalékából tartalékalapot kell képezni, 30 százalékát tárgyi eszközök beszerzésére kell fordítani, a többiből fedeznék az amortizációt, de azt sokszor a napi működésre kénytelenek fordítani az otthonok.
A megszorítások természetesen az ágazatot is kedvezőtlenül érintik; elsősorban az energiaárak és a minimáljárulék növeli meg a kiadásokat, ezt viszont képtelenség a nyugdíjasokra hárítani. Egyetlen megoldás a működési költségek csökkentése belső átszervezéssel. Egyelőre bizonytalan, hogy a vizitdíj bevezetése, az ingyenes gyógyszerek megszűnése hogyan érinti az otthonokat. Jelenleg mind a jogszabályi, mind a gazdasági környezet kiszámíthatatlan, pedig ennek hiányában nem tud jól működni az idősellátás.
Nyugdíjasházakat önkormányzatok, karitatív szervezetek tartanak fenn, de egyre több működik vállalkozói alapon, ahol kulcskérdés, hogy hosszú távon képesek-e garantálni az ellátás biztonságát. Már volt arra példa, hogy a vállalkozás csődbe ment, és a idősek ellátatlanok maradtak.
Vajnai Lajos