Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A következő időszak sikerterméke lesz az ingatlanlízing – mondta Pusztai László, a CIB-csoport ingatlanfinanszírozási üzletágának vezetője a társaság márciusi indulásakor. Lapunk érdeklődésére most fenntartotta ezt az állítását, bár hangsúlyozta: ebben az esetben nem egy egyszerű piaci belépésről van szó. A bankok ugyanis a lakáslízing megjelenésére hitelezési gyakorlatuk „felpuhításával” válaszolhatnak, ami elszívja a potenciális ügyfeleket.
Pusztai nyilvánvalóan elsősorban az Erste Bankra utalt, hiszen a korábban a lakáslízingpiacra való belépést fontolgató pénzintézet a magyar piacon elsőként hajlandó akár teljesen önerő nélkül, plusz ingatlanfedezetet sem kérve lakáshitelt nyújtani. A bank emellett az április 30-ig igényelt kölcsönöknél a folyósítási jutalékot is elengedi. A kölcsön ráadásul öt év türelmi idővel is felvehető (ebben az időszakban csak a kamatokat kell fizetni), a maximális futamidő pedig a szintén nem általánosan alkalmazott 35 év. Megkötés viszont, hogy a teljes vételárat (20 milliós lakásnál azért egymillió forinttal itt is rendelkeznie kell az igénylőnek) csak azoknál az ingatlanoknál finanszírozzák meg, amelyeknél a beruházó szerződött az Erstével.
Egyéb lakásoknál is számíthatnak azonban az ügyfelek a hitelbiztosítéki érték (ez kurrens ingatlannál esetleg a vételár 90 százalékát is elérheti) erejéig kölcsönre. A szerződés persze a lízingcégeknél is feltétel, de itt csak előnyt és nem kizárólagosságot jelent, ha a beruházás maga is csoportszinten zajlik.
A lakáshitelezés terén beindult banki gőzhenger különböző akciókkal és a korábbi jövedelemigazolási kényszer eltörlésével (ilyen konstrukciót alakított ki például a Raiffeisen Bank) igyekszik szélesíteni azt a kört, amelyet ajánlataival elérhet. A Biggeorge’s-csoport tagjaként az elmúlt év végén alakult BG Hitel & Lízing egyértelműen ezt szem előtt tartva igyekezett már az induláskor annyira széles kínálati palettát nyújtani, hogy ebbe minden szegmens beleférjen. Ezért ajánlanak hitelt és lízinget egyaránt. A két finanszírozási formára ugyan a jogszabályok miatt kénytelenek voltak külön cégeket alakítani, de az ügyfelek ebből nem érzékelnek semmit. A társaság vezérigazgatója, Tölgyes László arról számolt be, hogy számtalanszor előfordul, hogy az eredetileg hitelt kereső végül a lízinget választja, de ellenkező példa is szép számmal akad.
A lízingcégek forgalma a banki konkurencia ellenére is felfuthat, ha sikerül a piacot más irányban is bővíteni. Ennek pedig több területe is lehet. A szakemberek szerint a lakáslízingtermékek akár már hamarosan új lendületet adhatnak a bérlakások terjedésének is: akár a lízingcégek, akár a tőlük lakásokat lízingelő professzionális vállalkozások dönthetnek úgy, hogy a lakásokat bérleményként adják ki – a bérleti díj pedig fedezetet jelenthet a lízing törlesztőrészletére is. Az ügyfelek közé egyre inkább beléphetnek az önkormányzatok is. A CIB-nél számítanak az egyre nagyobb számú külföldi vásárlóra is, akik jelenleg úgy finanszírozzák a kiválasztott lakást, hogy céget alapítanak. A társaság ezért egy hónapon belül olyan konstrukcióval is megjelenik, amelynek alkalmazása esetén már a devizakülföldi magánszemélyek is köthetnek ilyen szerződést. A BG már most kiszolgálja a külföldieket, Tölgyes úgy véli, ezen a téren kulcskérdés az ügyfél minősítése, az erre kialakított konstrukció. A nyugat-európai vásárlók, akik a vezérigazgató szerint hazájukban az itteninél 2–4 százalékponttal kedvezőbb kamatfeltételeket találnak, a finanszírozáshoz kénytelenek helyi társaságot választani, mivel a kinti cégek nem nyúlnak át a határokon. Tölgyes azonban ennél is nagyobb jelentőségűnek látja a hazai vállalkozásokat mint potenciális lízingügyfeleket. Számukra ugyanis elvben korábban is nyitva állt az ingatlanlízing lehetősége, de a kidolgozott konstrukciók csak üzlethelyiségekre, irodákra vonatkoztak. Amennyiben egy vállalkozás befektetési céllal lakást kívánt venni, az ügyvezető inkább magánszemélyként folyamodott hitelért. Amit vagy megkapott vagy (és ez volt a jellemző) nem. Most azonban a cég – az összes pénzügyi előnyt, költségelszámolási és amortizációs lehetőséget kihasználva – lízingelheti a lakást.
Nem csoda, hogy a társaságok rendre a céges ügyfelek számának gyarapodásáról számolnak be. Az OTP-SCD Lízing Rt. – a társaság vezérigazgatója, Dunavölgyi Mária szerint – előzetesen a fő szegmensnek a lakossági ügyfeleket tekintette, az indulás óta eltelt időszak azonban azt igazolja, hogy a lakáslízing alaposan megmozgatta a vállalkozói partnerek gondolkodását is. A vezérigazgató is úgy látja, hogy számos vállalkozó lép be a konstrukcióba azzal a tervvel, hogy a lízingelt ingatlant a későbbiekben bérbe adja. Az OTP-SCD Lízing szerződött állományán belül a lakossági ügyfelekkel megkötött ügyletek értéke már tavasszal 1,1 milliárd forintra, míg a vállalkozói partnerekkel megkötött kontraktusok értéke 2,5 milliárd forintra rúgott. Az OTP-SCD-hez beérkezett igénylések többsége egyébként 20 éves futamidőre, 16–20 millió forint közötti lakásokra szól. Ez jellemzően kétszobás, 50–60 négyzetméteres lakásokat jelent. A finanszírozandó lakások értéke a BG tájékoztatása szerint is hasonló, de itt az alsó határ 12 millió forint. Pusztai ezzel szemben úgy látja, hogy a kisebb értékű, jellemzően 15 millió forint alatti lakásoknál nagyon erős a banki „szívóerő”. A CIB-nél, ahol eddig 1,5 milliárd forintnyi finanszírozási megállapodást sikerült tető alá hozni, nyáron tekintik át a piaci viszonyokat, értékelik a tapasztalatokat. Pusztai szerint a lakáslízing mint termék igazán őszre érhet be. A társaságnál mindenestre már most olyan speciális konstrukciókon dolgoznak, amelyekkel a termék továbbfejleszthető, erről azonban az üzletágvezető nem volt hajlandó semmilyen részletet elárulni.
