Tavaly a napi fogyasztási cikkek piacán – nem számolva a tartós fogyasztási cikkeket, a textíliákat és nem élelmiszer jellegű termékeket – a hipermarketek piaci részesedése elérte a 24 százalékot. A kereskedelmi mix ezen szegmense az érettség szakaszába lépett – állítja Kozák Ákos, a GfK Hungária Piackutató ügyvezető igazgatója. Tavaly 2 százalékot erősödtek a hipermarketek, a fejlesztések is tovább pörögtek, ennek ellenére a GfK számításai szerint 2006-ben sem lesz 1-1,5 százalékosnál nagyobb növekedési ütem, holott Kozák szerint ennél jelentősebb mértékben bővül a nagy alapterületű üzlethálózatok egységeinek száma. Ez voltaképpen a piac relatív veszteségét mutatja.
Nem meglepő ugyanakkor, de érdekes, hogy a hipermarket csatorna nagy riválisa, a diszkont, elsősorban a német Lidl megjelenésének és Kozák Ákos szerint a Rewe-csoport Pennyjének köszönhetően egy év alatt 2,9-3 százalékos növekedést produkálva, a 2004-es 14 százalékos piaci részesedésről 17 százalékosra nőtt. A diszkont csatorna térnyerése nyilvánvalóan más szegmensekből szívja el a fizetőképes keresletet, ugyanis mindent összeadva a kiskereskedelmi piac nem tudott ilyen erőteljes növekedést produkálni 2005-ben. Sem a vásárlóerő, sem a fogyasztás nem növekedett.
A prognózis szerint a diszkonthálózatok részesedése a következő 12–14 hónapban átlépheti a 20 százalékos határt, hiszen a szektorban az ugyancsak német Aldi képviseletében újabb szereplő várakozik hálózatának magyarországi telepítésére.
Emellett a hipermarketek is terjeszkednek, új szereplő vagy szereplők várhatóak, ami biztosra vehető, az a Wal-Mart színre lépése. Egyesek szerint az amerikai kiskereskedelmi mogul megjelenése már nem kérdés, sokkal fontosabb a mikor és a hogyan.
Ebből kiindulva Kozák Ákos szerint a következő öt évben a kiskereskedelmi forgalomból a diszkont és a hipermarket csatorna nagyjából 50 százalékot fed majd le, 20–25, illetve 25–30 százalékos részesedésekkel. Az arányok kérdésére a választ nyilvánvalóan a következő évek adják majd meg. A piackutató szerint azonban nem kell attól tartani, hogy a magyar kiskereskedelem eldiszkontosodna vagy aránytalanul nagy piaci részesedéshez jutnának (legalábbis belátható időn belül) a hipermarketek. A magyar kiskereskedelmi palettán továbbra is helye lesz a független láncokhoz tartozó, kis alapterületű, úgynevezett kényelmi boltoknak és a szupermarketeknek. Ez utóbbit példázza, hogy továbbra is jelentős igény van a magas minőségű, elsősorban márkás élelmiszereket forgalmazó szupermarketekre. Ezzel párhuzamosan egy érdekes jelenségre hívta fel Kozák Ákos a figyelmet, miszerint Franciaországban az Auchan már teszteli a hipermarketen belüli diszkontértékesítési formát, ami egyértelmű válasz az Európát meghódító agresszív árvágási technikákat felsorakoztató, egyenesen puritán diszkontok térhódítására.
A két rivális kereskedelmi csatorna erősödő nyomása azonban most úgy látszik, lépésre kényszeríti az eddig ugyancsak extenzív növekedést produkáló három magyar láncot, amelyek a korábbi beszerzési társasági forma után igyekeznek üzletlánc jelleget ölteni. Ám Kozák Ákos szerint komoly stratégiai lépésekre és nem utolsósorban erőteljes profiltisztításra lesz szükség ahhoz, hogy a magyar élelmiszerláncok hatékonyan tudják felvenni a versenyt a modern kereskedelmi csatornákkal. Ez magában hordozza a jelenleginél kisebb, de vonzóbb üzletszámot.
A magyar társaságok piaci részesedése pillanatnyilag valamivel 20 százalék felett van, Kozák szerint várhatóan már nem is fog növekedni. A diszkontok, így a Lidl és az Aldi minden bizonnyal a fogyasztók közvetlen közelében, vagyis a lakóhelyükön veszik fel a csatát a magyar láncokkal – amelyek egyébként otthon vannak ezen a területen: a magyar láncok specialitása a fogyasztóközeliség.
Ugyanakkor ezek a láncok rendkívül heterogén üzletrendszerrel bírnak, más-más méretű eladóterülettel, különböző kereskedelmi filozófiával és tulajdonosok tömegével működnek, miközben a diszkont egyik fő jellemzője (az alacsony árfekvés mellett) a hatalmas méretű egység és az ellentmondást nem tűrő üzleti fegyelem. A hipermarketek a fogyasztók lakhelyétől távol (ám a jelek szerint mégis egyre közelebb) igyekeznek teret nyerni, ugyancsak vonzó árszinttel és a kínálat bőségével.
A szupermarketek piaca a következő időszakban ugyancsak bővülhet, hiszen a piac egyik legnagyobb szereplője, a Tesco itthon is megtérni látszik a gyökereihez: nagy alapterületű hálózata mentén egy kisebb alapterületű, magas minőséget kínáló áruházláncban is gondolkodik. Legalábbis erre enged következtetni a Domus áruházlánc néhány ingatlanjának bérlése.
Kozák Ákos a kutatásokra alapozva úgy véli, a kiskereskedelmi konszolidáció 2010-ben kezdődhet el, ekkorra várható a független, kicsiny üzletek megszűnése vagy profiljának változása. A kereskedelmi hajsza első körben az olyan üzleteket érinti majd, amelyeket korábban kényszervállalkozásként indítottak és a mai napig a szürke zónában tevékenykednek, egzisztenciát és megélhetést adva egy-egy családnak. Ezen boltok gyors megszűnése a gazdasági környezet, a kereskedelemben rejlő további lehetőségek és a fogyasztási kultúra miatt nem várható. A konszolidáció második szakasza a nagy alapterületű áruházakat érintheti.
Nem szabad elfelejteni, hogy a hipermarketcsarnokok és a profiljuk köré felépült kereskedelmi parkok elsősorban ingatlanfejlesztésként jöttek létre, tulajdonosaik az épületekből profitot szeretnének látni. Ha a kereskedelem a fogyasztó közelébe kerül, akkor a kialakult bevásárlóközpontok némelyikének szerepe okafogyottá válik. Kozák szerint ezek a parkok jó eséllyel szolgáltatáscentrikussá, új, még ismeretlen, nem élelmiszer-kereskedelmi jellegű szórakoztató központokká válhatnak, de eltűnni semmiképpen sem fognak.
Hőnyi Gyula