Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Romániának nincs turisztikai stratégiája, az ország nem tudja bemutatni magát a külföldi turistáknak, márpedig ismeretlen helyre nem szívesen mennek a látogatók. Az elmúlt 15 esztendő legjobb évében is 4,8 millió eurót költöttek csupán turisztikai promócióra, Magyarország stratégiája e téren példa értékű. Románia ebből profitálhatna, például továbbcsábíthatná Erdélybe a hozzánk látogatókat. A turisztikai beruházások koncepció nélküliek, s ráadásul az ország nem foglalkozott az emberi erőforrással, aminek következtében elfogy az ágazat szakembergárdája – summázta a helyzetet Paul Marasoiu, a Peacock Hotel elnöke Marosvásárhelyen szerdán, a NAPI Gazdaság és az erdélyi magyar közéleti napilap, a Krónika által szervezett Befektetési BooM III. konferencián. Mindezek ellenére úgy véli, hogy az egész ország területén fokozatosan, évente 2-4 százalékkal nő a szállodák száma a közeljövőben. A következendő öt évben a növekedés leginkább a nagyvárosokban lesz tapasztalható, az ipari övezetek szomszédságában. A Bukarest, Brassó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad közti autópálya jelentős befektetéseket fog eredményezni a szálláslehetőségeket illetően is.
Magyarország versenyképes turisztikai ágazattal rendelkezik, ami részben az ország uniós csatlakozásának is köszönhető – emelte ki Bíró Gáspár, a Magyar Turizmus Rt. romániai kirendeltségének igazgatója. Az uniós csatlakozással ugyanis jelentősen növekedett a látogatók és a vendégéjszakák száma. A turistaforgalom gyarapodásában kiemelkedő szerepet játszottak a diszkontlégitársaságok, amelyek egymás után jelentek meg 2004-ben Magyarországon. Szintén az uniós csatlakozásnak köszönhetően a turisztikai szolgáltatások színvonala is emelkedett. Az uniós csatlakozás ugyanakkor hátrányokkal is járt a magyarországi turizmus szereplői számára, hisz fokozódott a verseny, amit főleg a kis- és makrovállalatok álltak nehezen, vagyis az újonnan érkező, jelentős tőkével és infrastruktúrával rendelkező piaci szereplők korlátozták a magyarországiak lehetőségeit. Bíró felhívta a figyelmet egyebek között a határ menti és a régiós együttműködésekben rejlő lehetőségekre. Bíró kitért arra is, hogy Magyarország elkészítette turizmusfejlesztési stratégiáját, ami nem véletlenül esik egybe az unió 2007–2013-as költségvetési ciklusával, hisz az ágazat brüsszeli pénzekre is számít.
Kurkó János, a Hunguest Hotel Fenyő tulajdonos-vezérigazgatója kiemelte, hogy csökken a korábbi évekhez képest a Magyarországról Romániába, Erdélybe érkező turisták száma, épp ezért az üzletember – a több lábon állás híveként – jól fizető ukrán, orosz, moldvai vendégekre is számít. Kurkó, aki saját bevallása szerint jó megérzéssel, kockázatvállalással szerzett tulajdonrészt a szállodában a privatizáció során, úgy véli, hogy a jó működés érdekében a befektetett összeg 50 százalékát kell az infrastruktúrára fordítani. László János, a Küküllő Szálloda tulajdonos-vezérigazgatója – aki 2000-ben kezdett el befektetni a szállodaiparba – úgy véli, ma Erdélyben 50–60 személyes szálloda építésébe érdemes befektetni, aminek a megtérülése 10–15 év lehet.
