Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A NAPI Gazdaság több forrásból származó értesülése szerint éves szinten 1,5-2 milliárd körüli forgalmat bonyolíthatnak le illegálisan az eltulajdonított személyautókból kiszerelt alkatrészekkel – hivatalos adat erről a területről nincs, csak a legális piaci szereplők értékelésére lehet hagyatkozni. Az illegális forgalom nagyjából tíz százaléka a magyarországi újalkatrész-piaci forgalomnak, ami szintén becsült adat. Az eredeti, gyári pótalkatrészek ugyanis az autógyárakon keresztül kerülnek itthon forgalomba, a magyarországi autóalkatrész-beszállítók közvetlenül nem értékesíthetnek a kereskedelemnek. Kiindulási alapul véve a számokat, elmondható, hogy a költségvetés évente közel félmilliárd forint forgalmi adót bukik el csak az illegális autóalkatrészek miatt.
Forrásaink felhívták a figyelmet arra is, hogy nemcsak az ellopott és darabokra szedett autók alkatrészei minősülnek lopott alkatrésznek, hanem azok a teljesen újak is, amelyeket a gyártóhelyről vagy annak raktárából, esetleg fuvarozás közben, illetve a beszereléskor tulajdonítottak el. Ez utóbbinak is van felvevőpiaca, ám ezek értékesítése – mivel jórészt alkalmi szerzeményről van szó – nehézkesebb, hiszen előfordulhat, hogy az egyszerre nagyobb mennyiségű alkatrészre éppen nincs elég igény.
Abban az általunk megkérdezettek – nevük elhallgatását kérő, az autópiacot jól ismerő szakértők, gyártók, illetve forgalmazók – szintén egyetértettek, hogy nem alkatrészhiány miatt lopják el az alkatrésznek szánt új vagy használt autókat, hanem azért, mert a felvásárlók – döntően az autószerelők – olcsóbb ajánlatokkal fordulhatnak a vevőik felé. Egy-egy termék, illetve termékcsoport esetében néhány tíz-, de akár százezer forint különbség is lehet. Így például egy prémium kategóriájú személyautóba való befecskendezőfúvóka eredeti gyári pótalkatrészként újonnan 100 ezer forint körüli kiadást jelentene a vevőnek a szakszervizben, a „garázsszervizben” viszont ennek mintegy a tizedébe kerül a lopott alkatrész. Nem mellékes az sem, hogy az egyes márkaszervizek rezsióradíja meglehetősen magas: hét–tízezer forint közötti összeg, ami nemcsak a településtől, hanem az adott márka kategóriabesorolásától is függ. A prémium kategóriás személyautók rezsióradíja közelebb áll a 10 ezerhez. A kopó alkatrészeknek nagyobb a keletjük, ám egy kátyú miatt megsérült futómű cseréjénél is „megéri” az olcsóbban beszerezhetőt beszereltetni. Ugyanez érvényes, ha például az autó elejét – például a lökhárítót, a fényszórókat, a hűtőrendszert, a motorháztetőt – kell kicserélni, ami egy középkategóriás autónál is legalább félmilliós kiadás lenne.
A kockázatot vállaló autótulajdonos a totál- vagy csaknem totálkáros autója javításánál takaríthatja meg a legtöbbet, hiszen ilyen esetben a „donor autó” csaknem minden lényeges alkatrészét megkapja a sérült jármű, amelyet saját maga vagy baráti segítséggel szerel össze. Információnk szerint egy személyautó – főleg a nagyobb mennyiségben futó márkák, illetve modellek esetében – ellopásáért 200–500 ezer forintot kér a tolvaj, aki a járművet leszállítva már nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz az autó sorsa. Az elkövetőknek „létérdekük”, hogy a nagyobb számban futó, népszerűbb márkákból ellopott autót sürgősen, lehetőleg azonnal darabjaira szedjék és az alkatrészeket mielőbb szétszórják, hiszen ezek mintegy 90 százaléka már nem azonosítható. Ugyanez érvényes a féltengelyre vagy a sebességváltóra is.
Szintén egyöntetű a vélemény, hogy a márkaszervizek vagy az ilyen jogosítvány megszerzésére készülő javítóműhelyek szóba sem állnak azokkal, akik eredeti gyári, de lopott alkatrészeket kínálnak. A lopott autókból kiszerelt alkatrészekkel a márkaszervizeknél nem is próbálkoznak. Gondként említették viszont, hogy míg a szakszerviz lényegében megkörnyékezhetetlen, vannak szerelők, akik az ügyfélnek megsúgják, hol cseréltethetik ki olcsóbban a drágának tartott alkatrészt.
