Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– A Balatontourist és a Siotour után a Zalatour is a portfólióba került?
– Jogi értelemben egyelőre nem. A pályázatot követő megyei közgyűlés elfogadta a Zalatour Kft.-re tett ajánlatunkat, és az üzleti tárgyalást követően úgy döntöttek, hogy értékesítik számunkra a vállalatot. A szerződés aláírására a napokban kerül sor. Akkor lehet kijelenteni, hogy a cég az SCD portfóliójába került, ha a Gazdasági Versenyhivatal az engedélyt megadja. Ugyanis nyilvánvaló, hogy az akvizíció már a versenyjogi törvény hatálya alá esik. Azt gondolom, pontosabban bízom benne, hogy az eljárás semmilyen problémát nem jelenthet. Kalkulációink szerint az üzlet nem sérti a szabályokat, vagyis nem gondolom, hogy a Zalatour Kft.-vel kibővített turisztikai üzletágunkkal olyan piaci lefedettséget érnék el, amely befolyásolná a teljes magyar piacot.
– Összehozták már a maguk cégét magyar bankárokkal, építőipari nagyvállalkozókkal, sőt most legújabban pártkapcsolatokról is pletykálnak. Kik a tulajdonosok?
– Én is itt élek, én is szembesülök naponta azzal, hogy kiket sorolnak a cég tulajdonosai közé. Azt le kell szögeznem, hogy az ön által is említett pletykáknak semmilyen alapja sincs. A másik pedig, amit a szóbeszédről gondolok, az az, hogy jellemző Magyarországra. Úgy látom, az ehhez hasonló álhírek terjesztéséből egyesek immár sportot űznek. Nem csak az SCD-ről van szó. Bármilyen hazai vállalkozásról, amely rövid idő alatt gyors fejlődésen ment vagy megy keresztül, azonnal megindul a pletyka, és máris befolyásos, prominens személyeket kezdenek mögöttük sejteni. Ami minket illet, én többször is beszéltem már róla, és most sem tudok más mondani, mint hogy a SDC Holding tulajdonosa csaknem 100 százalékban egy 10 millió angol font jegyzett tőkéjű társaság, az SCD UK volt. Tegnap jelentettük be, hogy a részvényvásárlási opciót kihasználva a menedzsment vásárolta meg a magyar cég többségét, így én 51, a felügyelőbizottság elnöke, Bajka Zoltán 24, míg Tomcsányi Gábor vezérigazgató 6 százalékhoz jutott. Az SCD UK 19 százalékot tartott meg.
– A Siotour után nem sokkal a Balatontourist felvásárlása következett és most a Zalatour van soron. A napokban pedig felvásárolták a tavaly 62,5 milliárd forint forgalmat lebonyolított Interfruct cash&carry nagykereskedelmi üzletláncot. Mit kezdenek vele? A társaságnak semmi köze a turisztikához.
– Alapelv, hogy csak olyan társaságba fektetünk, amelynek az önálló fejlődésében is hiszünk. Mielőtt összefüggéseket keresne az SCD üzletágai, illetve az Interfruct között, hadd hangsúlyozzam, hogy hiszünk az ágazat további fejlődésében is. Nyilvánvaló, hogy vizsgálni kellett az iparágat, milyen potenciál, milyen fejlődés rejlik az úgynevezett FMCG nagykereskedelemben. Megítélésünk szerint ebben a szektorban is lesz egy konszolidációs folyamat, amelynek a kihasználásához az Interfruct jó alapot biztosít. Arról azonban, hogy a cég milyen pozícióban vehet részt a folyamatban, korai beszélni, ahogyan a terveinket sem szeretném még nyilvánosságra hozni. Szóval a kérdésére válaszolva nekünk a cég felvásárlásánál ez volt az elsődleges szempont. Másodikként nyilvánvalóan megvizsgáltuk a társaság befektetési értékét, és az erre vetített megtérülési lehetőséget, amely az én megítélésem szerint jó. A harmadik szempont az volt, hogy a társaságot be lehet-e illeszteni a csoport portfóliójába, ki lehet-e használni a szinergiaeffektust. Fontos tudni, hogy az SCD-csoportnak a viszonylag frissen kialakított turisztikai portfóliója mellett jól működő ingatlanfejlesztési és építőipari üzletága van, illetve most bontogatja a szárnyát egy pénzügyi vállalkozás, amely alapvetően ingatlanfinanszírozással, lízinggel foglalkozik majd. (Egyelőre nem indult el, de már megkapta a PSZÁF-engedélyt.) Ha abból indulunk ki, hogy az Interfruct 22 áruházából mindössze 3 tartozik saját tulajdonába, és a többi bérlemény, nem kell külön magyaráznom, hogy egy korrekt lízinglehetőséggel a bérbeadóktól könnyedén vállalkozáson belülre hozhatjuk az ingatlanokat. Ha ezt a célt meg tudjuk valósítani, jelentős cash-flow-javulást érhetünk el a társaságnál. A cégnek országos lefedettsége van, de úgy látjuk, 3-4 további áruházzal bővíthető még a lánc. Az országos lefedettséggel pedig előnyös logisztikai pozícióba kerülhet a konszolidálódó vagy konszolidáció előtt álló piacon, ráadásul a házhoz szállítási rendszerét rendkívül jól építette ki. A turisztikai üzletágat pedig hosszú távon szolgálhatja. Ebből ugye sem rövid, sem középtávon nem származik profitnövekedés, de a turisztikai üzletág fejlődésével lehetőség nyílik a vendéglátóegységek Interfructon keresztüli ellátására.
– Az Interfructot saját tőkéből, vagy azt is pénzintézeti forrásból vásárolták?
– Kevés olyan cég vagy befektető van, amely képes lenne ekkora összeget (amit a versenyhivatali vizsgálat végéig, az eladó Tengelmann-csoporttal egyeztetve még nem kívánok nyilvánosságra hozni) saját forrásból finanszírozni, de a mai kedvező hitelfelvételi lehetőségek mellett ez gazdaságtalan is lenne. Persze banki segítséget is igénybe veszünk, jelen tranzakcióban finanszírozó partnerünk a CIB Bank.
– Az Interfruct egyik legfontosabb előnye a készpénztermelő képessége, ezzel a további beruházásoknál jól lehet sáfárkodni.
– Persze attraktív dolog, ha egy cégnek jó a készpénztermelő képessége, likviditási szempontból mindenképpen előnyös, de általánosságban ennél a szempontnál jobban érdekel a nyereségtermelő képessége.
– Úgy tudom, hogy a szektorban nagyon alacsony a profitráta, 1–3 százalékos forgalomra vetített üzemi eredménnyel dolgoznak kiskereskedők. Az Interfructnál sem lehet másként.
– Nekünk a befektetett tőkéhez viszonyított megtérülési ráta a fontosabb. De jól látja, a profitráta az ön által említett szint körül mozog, azt persze nem fogom elárulni, pontosan mennyi. A mi számításaink szerint növelhető ez a mutató, amennyiben a már előbb említett módon sikerül beilleszteni a céget az üzletágaink közé. Úgy gondolom, hogy az Interfruct közel sincs a csúcson; ha ott lett volna, akkor nem döntöttünk volna a befektetés mellett. A cég a múlt évi forgalmat leszámítva dinamikus növekedést mutatott fel, a tavalyi 2,5 milliárdos visszaesés magyarázható, és nem működési problémák miatt keletkezett. Szóval van benne hosszú távú potenciál.
– A turisztikai program megvalósítására 15 évet terveznek. Sokaknak, köztük nekem is ez beláthatatlan időnek tűnik, nem kizárt, hogy mire befejeződik az összegszerűen is grandiózusnak ígérkező terv, addigra már az unokáinkat etetjük almapürével.
– Azért nem vagyok ennyire öreg. A fejlesztés pedig egy folyamat. A tizenöt év nem azt jelenti, hogy addigra készül el minden egyszerre. Például most is vannak folyamatban levő fejlesztéseink, Siófokon az Aranypart kempinget javítottuk fel európai színvonalra. Ezenkívül szállodákat, üdülőket kezdtünk el már most építeni.
– Értem, de egy ilyen hatalmas beruházási tervnél éveket lehet csúszni.
– Játsszunk kicsit a számokkal. Ha a 100 milliárdot elosztjuk 15-tel, az valamivel kevesebb mint 7 milliárd forint évenként. Ezt a befektetési ütemet az eltelt négy évben tartottuk, hiszen körülbelül 25 milliárd forintot fektettünk az üzletágainkba. Nyilván a példa nem túl jó, hiszen a turisztikai fejlesztés esetében lesznek évek, amikor nagyobb, máskor meg kisebb lesz a beruházási érték, ám ha átlagot számítunk, már nem tűnik olyan beláthatatlannak a dolog. Én elfogadom, hogy a szám nagy, viszont szakértőinkre, tapasztalatainkra hagyatkozva úgy vélem, a beruházások megvalósíthatóak.
