BUX 139892.19 0,58 %
OTP 45950 0,94 %
Promo app

Töltse le az Economx appot!

Letöltés

Milliókat is elkérnek egy presztízsbringáért

A magyar háztartások nyolcvan százalékában egy, 50 százalékában legalább két kerékpár van. Ezzel nem vagyunk elmaradva az európai átlagtól. A fészerben, a garázsban vagy a hálóban elraktározott bicikliket azonban a lakosság többsége nem használja, mondván, nincsenek megfelelő utak és veszélyes velük közlekedni a közúti forgalomban.

2005. szeptember 21. szerda, 23:59

Google Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

A magyar piacon az elmúlt évben 3-4 százalékkal visszaesett a kerékpárok értékesítése, de így is évi 280 ezer felnőtt- és 70 ezer gyermekbicikli talál gazdára. Általában tízévenként kerül a háztartásokba legalább egy új kerékpár, szemben például Németországgal, ahol a biciklipark átlagéletkora három év. A németeknél viszont csaknem 30 százalékkal esett vissza a forgalom az utóbbi időben, és ez jellemző az egész nyugat-európai piacra. Minthogy Ázsiából dömpingszerűen érkezett az unióba az olcsó, gyenge minőségű bicikli, az ottani gyártók forgalma esetenként 40 százalékos csökkenést mutatott.
Az EU mind a Kínából, mind a Vietnamból érkező kerékpárokra magasabb vámtarifát vezetett be a nyár közepén (NAPI Gazdaság, 2005. június 22., 1. oldal), csak azok a termékek kerülhetnek ki a szabályozás alól, amelyek több mint 40 százalékban nem ázsiai eredetűek. Ez kedvezett több uniós gyártónak, így az olasz és cseh cégeknek, amelyek komoly beszállítóivá váltak a jobb minőséget előállító kínai gyáraknak.
Elfogadható színvonalú kerékpárt Magyarországon 50-60 ezer forinttól lehet kapni, az itthon gyártott gépeknél a csúcskategóriát a 350 ezer forintos verseny- és a 270 ezer forintos hegyi kerékpár jelenti. Van ennél jóval drágább importtermék is: például a Kínában készülő, de amerikai márkanév alatt futó Giant felső kategóriás bringáinak ára akár a 600–800 ezer forintot is elérheti. A Tour de France-on használt gépek – például a Cannondale, a Coganyata – többsége itthon is megvásárolható, ám ezek presztízstermékek, így noha szinte semmi extra nincs rajtuk, áruk bőven meghaladhatja az egymillió forintot. Ennek persze oka van: kézzel hegesztett vázak, kézzel készített váltószerkezetek és a legmagasabb minőségű anyagok jellemzik ezeket a kerékpárokat.
A dömpingvám a magyar gyártóknak is kedvez – mondta lapunknak Neuzer András, a honi kerékpárpiac legnagyobb gyártója, a Neuzer Kft. tulajdonosa, a Kerékpárgyártók Országos Szövetségének elnöke. Szerinte a hipermarketekben, nagy alapterületű üzletekben rendkívül olcsón, akár 20 ezer forint alatti áron kapható, a Távol-Keleten gyártott kerékpárok szinte mindegyike silány. Használójuk szó szerint menet közben jön rá, hogy jól bevásárolt az olcsó bringával, ugyanis sem rendes szervizhálózat, sem megfelelő alkatrészellátás nincs e termékek mögött. Nem a kerékpárok haloványabb műszaki tartalmáról van szó – hangsúlyozta Neuzer András –, hanem alkatrészeik gyenge minőségéről. Azt tapasztalta egyébként, hogy az olcsó kerékpárokkal szembeni vásárlói bizalom csökken, főleg amióta a komolyabb nemzetközi sportáruházak (például a Decathlon, a See Side vagy a Hervis) honi jelenléte megerősödött. A piaci igények növekedésének megfelelően a hipermarketekben is megjelentek a jobb minőségű, drágább kerékpárok (meglepően kedvező áron), de mivel a fogyasztók többsége nem ért hozzájuk, szerencse is kell ahhoz, hogy a vevő kedvező áron jó gépet fogjon ki.

Hőnyi Gyula
Hőnyi Gyula

Ez is érdekelhet