Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A kereskedelemmel és az ásványvíz-, üdítőital-gyártókkal szemben a nyomdák nyertek a jelenleg érvényes termékdíj-fizetési szabályozással. Komoly könnyítést jelentett számukra, hogy a különféle hígítók és hígítóalapú nyomdai adalékanyagok kikerültek a díjfizetési kötelezettség alól. Az e termékek után fizetett ökoadó ugyanis erősen rontotta a magyar nyomdák versenyképességét, akadt olyan alap- vagy segédanyag, melynek termékdíja elérte a 200 forintot, míg a nyomdai termék előállítási költsége 100 forint alatt maradt.
Ugyancsak kikerült a nyomdai fizetési körből a reklámhordozó papír, amely után már a megrendelő köteles kilogramm alapon termékdíjat fizetni. A fogyasztó a legtöbbször a postaládájánál találkozik – időnként a levelesláda és a kuka közötti néhány másodpercre – az ilyen reklámhordozókkal, amelyeket – összességében – legnagyobb mennyiségben a kiskereskedelmi láncok állíttatnak elő. Az utóbbi időben még inkább elaprózódott a reklámhordozópapír-piac, a multinacionális cégek mellett mind több kis- és középvállalkozás igényel ilyen terméket – kis túlzással manapság minden sarki fűszeres és kis fodrászat készíttet szórólapokat.
Az új szabályok és a reklámhordozó papírra vonatkozó megnövekedett környezetvédelmi termékdíj miatt 2005-re már nem érkezett igény az Öko-Pannon Kht.-hez a reklámkiadványok visszagyűjtésére – a kibocsátók ugyanis eddig az Öko-Pannonnak fizettek a visszagyűjtésért, hogy termékdíjmentesek maradhasanak. Most azonban így is, úgy is kötelesek megfizetni a környezetvédelmi adót, tehát számukra okafogyottá vált az Öko-Pannon reklámhordozópapír-visszagyűjtési munkájának finanszírozása. A háztartások a szelektív hulladékgyűjtés keretében bedobhatják a hulladékká vált reklámpapírt a koordináló szervezet által elhelyezett szelektív hulladékgyűjtőkbe, ám a számítások szerint ez a papír jelentős mennyiségben a kommunális hulladékgyűjtőkben végzi.
Mivel januártól már nem a nyomdák fizetik a reklámhordozók után járó környezetvédelmi termékdíjat, komolyabb munkát igényel az adó behajtása. Korábban a kevesebb nyomdát könnyebb volt ellenőrizni, most az adóhivatal és a környezetvédelmi minisztérium illetékeseinek szinte számolatlanul sok helyre kell figyelniük. Például az olyan kis fodrászüzleteket is vizsgálniuk kell, amelyek szórólapnyomtatást rendeltek meg, ám erről nehezen lehet információt szerezni – sok esetben ugyanis ezek a mikrovállalkozások nem is tudják, hogy van ilyen adófizetési kötelezettségük is. Így a termékdíj egy része nagy valószínűséggel nem tudatosan, de gyakorlatilag kézen-közön elvész.
A nyomdák a termékdíj-fizetési könnyítés ellenére mégsem lélegezhetnek föl, mivel a jövedéki adórendszer továbbra érinti az üzemeket: sok lemosóanyag alkoholos tartalmú, ezek után pedig a jövedéki adót kell megfizetni.
