Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Komoly fejtörést okozott a legutóbb egy, a csepeli szabadkikötőbe érkezett sószállítmány, mert a forgalmazó itt akarta becsomagoltatni és piacra dobni az ömlesztett áruként érkezett terméket, ám csak nagy nehézségek árán sikerült olyan céget találnia, amelyik a megfelelő eszközökkel képes volt a feladat végrehajtására.
A csomagolóipari szövetség szerint manapság nem jellemző a magyar piacra az effajta szolgáltatás, pedig a nyolcvanas években a nagy állami speditőrcégek – a Volán, a Fősped és a Gyorsszolgálat – jelentős kapacitással bírtak – mondta Rényi Antal, a Rényi Csomagolástechnika Kft. ügyvezetője, akinek cége vállal bércsomagolást is. Tapasztalatai szerint e területen átalakult a piac, ma nagyobb szükség van az akciós termékek összecsomagolására, mint a klasszikus bércsomagolásra. Az újfajta igénynek eleget téve a raktáron maradt termékeket összecsomagolják vagy promóciós ajándékokat tesznek egyes márkatermékek mellé. Rényi nem tudta megmondani, hogy hány szereplős a szektor, de abban – a piaci kínálatot ismerve – biztos, hogy a folyamatosan csökkenő megrendeléseken egyre több kis cég próbál osztozni. Az árverseny miatt a vállalkozások minduntalan egymás alá ígérnek, nem ritka a silány csomagolási minőség. Ráadásul a megrendelőknél elkülönült a reklám, a marketing és a fejlesztés, e területekért általában három középvezető felelős és gyakran előfordul, hogy a megbízás kapcsán mindháromnak más az érdeke. Általános tapasztalat, hogy ha például a termék elkészítésekor vagy annak piaci bevezetésekor túlléptek a tervezett költségen, akkor a bércsomagolás munkadíján vagy a csomagolóanyagon próbálják behozni a kiadást. A csomagolást az átlagosnál jóval alacsonyabb áron vállalók gyakran többnyire gyenge minőséget produkálnak, előfordul, hogy az így összecsomagolt termék az üzletek polcaira kerülve sokszor szétesik, még mielőtt a vevő kezébe vette volna. Rényi szerint ha egy termékre az elkészítéséig eleget költöttek, akkor nem a végén kellene spórolni, hiszen az ízléses megjelenés, a szakszerűen becsomagolt áru vonzza, a bosszúság taszítja a vásárlót.
A multinacionális cégek bércsomagolását általában a nagy logisztikai szolgáltatók és szállítmányozók halásszák le, ilyen cégből több is van Magyarországon, elég a legnagyobbak közül a Tibbet & Brittent vagy a Rynart Transportot említeni. E társaságok nagy csomagolókapacitásokat tartanak fenn még akkor is, ha az év egy részében azok nem kellően kihasználtak.
Rényi szerint működik olyan bércsomagolást végző vállalkozás is, amely ömlesztett terméket csomagol, majd ezt elszállítja a kereskedelmi egységeknek. Általában a rizs, a só, a cukor esetében kerül sor klasszikus bércsomagolásra, ám az effajta megrendelések eltűnőben vannak, az Európai Unióban számtalan cég foglalkozik megfelelő gépek birtokában bércsomagolással és a termékek zöme már „polckész” állapotban kerül a kereskedőhöz.
Megszűnő félben van a külföldi piacokon el nem adott árukészletek átcsomagolása is. Korábban nem ritkán előfordult, hogy a Magyarországon működő multicégek lengyelországi, szlovákiai vagy csehországi testvérvállalatainak ottani piacain el nem adott árukészletéből jelentős mennyiség érkezett hozzánk, amit a feliratok miatt át kellett csomagolni. Ma már a gyártóbázisok globálisak, több országot látnak el egyszerre, így eleve többnyelvű piacra dolgoznak és a márkacsomagolásokra legalább hatféle nyelven írják rá a kötelező információkat, ezért nincs szükség átcsomagolásra. Emellett a jogszabályok lehetővé teszik, hogy egy egyszerű magyar szövegű matricával forgalomba hozzák az olyan termékeket, amelyek eredetileg nem a magyar piacra készültek.
A hazai bércsomagolási megbízásokat az élőmunka-igény jellemzi. Bár a nyugat-európai országokban vannak erre szakosított berendezések, a magyarországi igények nem indokolják ilyen drága eszközök megvásárlását, fenntartását. A bércsomagolást főként diákok vagy egy-egy nyomda alkalmazottai végzik, általában rendkívül nyomott áron.
