– Gratulálhatunk?
– Úgy gondolom, igen. Számomra nagy szakmai kihívás, hogy végül is Magyarország két legnagyobb húsipari cégének, a két piacvezetőnek az elnök-vezérigazgatója lehetek. Óriási a felelősség, e két cég irányítása ugyanis nem egyszerű sem szakmailag, sem szervezetileg. Ennek a kihívásnak próbálunk megfelelni az elkövetkező időszakban munkatársaimmal együtt.
– Szinte még ki sem hűlt vezérigazgatói helye a Picknél, ahonnét körülbelül másfél éve távozott a Délhús vezetőjének. Miért?
– Kizárólag szakmai oka volt: az elképzelésem nem egyezett a Pick akkori tulajdonosáéval. Most úgy érzem, hogy a világmárkát jelentő Picknél óriási a lehetőség. Visszakerülésem annyit jelent, hogy a korábban általam a Picknél képviselt gondolatokkal, illetve a Délhúsnál elért eredményekkel a Délhús tulajdonosa meg volt elégedve. Az új feladatnak tehát örülök és megtiszteltetésnek is érzem.
– Akkori tulajdonos alatt nyílván az Arago Rt.-t, a Délhús tulajdonosa alatt pedig Csányi Sándort, az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatóját értette. Hogyan irányítja majd a pécsi és a szegedi céget egyszerre?
– Nagyon jól kell szervezni. A személyes jelenlétnek ott van inkább jelentősége, ahol adott esetben problémát kell megoldani vagy feladatot kell a „helyére tenni”. A Délhúsnál nagyon jó szakmai háttérrel rendelkezem, régóta kipróbált szakemberekkel, akikkel már egymás gondolatát is ismerjük. Nyilvánvaló, hogy a Pick esetében egy újraszervezésben kell gondolkodni, a termelést is beleértve. Olyan szervezetet kell felépíteni, amely meg tud felelni a kihívásoknak. Ehhez a szervezethez kell nekem ma embereket „mellérendelni”. Nem vagyok híve annak, hogy emberekhez alakítsunk szervezetet, inkább mindig a célhoz kell alakítani a működő egységet, így tettem a Délhúsnál is. Ezért az elkövetkező hetek, hónapok nagyon mozgalmasak lesznek, hiszen a csökkenő forgalmú, eredményességében pedig mélyponton lévő Picket talpra kell állítani. Ez a mai túltermelés, a piaci túlkínálat miatt nem egyszerű. Ma a Pick számára az egyetlen kitörési pont az, hogy kereskedelmi oldalról helyreálljon és a piaci igényeknek megfelelően tudjon olyan termékszerkezetet produkálni, ami a piacon eladható, exportban, belföldön egyaránt.
– A Pick vesztesége tavaly – annak ellenére, hogy nettó árbevétele 8 százalékkal, 50 milliárd forintra bővült – 5 milliárd forintra nőtt a korábbi 345 millióról. Mi vezethetett ide?
– A Pick Holdingból végül is mára maga a Pick Rt. maradt, a Herz Rt., a Falcotrade Rt., a Ringa Rt., a ceglédi üzem, a Szegedi Fűszerpaprika Rt. nélkül. Ez egy folyamat eredménye, de mélységében nem szeretném ezt elemezni, ez az Aragóra tartozik. Az óriási pénzügyi veszteségek mellett mindenesetre nem biztos, hogy mindig optimális lépések követték egymást. Utólag könnyen okos az ember, de ma úgy látszik, hogy a döntések meghozatalakor nem számoltak a körülményekkel, a következményekkel. Tény, hogy a Pick ma nincs könnyű helyzetben, s nem is elsősorban a pénzügyekre gondolok. Elfásult a vezető menedzsment, talán önmagában is nehezen hisz. Ebben az elbizonytalanodásban pedig a forgalom, az export, illetve a termelés évről évre bekövetkezett csökkenése nyilvánvalóan közrejátszott, hiszen ez alapvetően meghatározta az eredménytelenséget. Az elmúlt időszakban nem volt termékfejlesztés és a meglévő termékstruktúra mellett a Pick szalámit egyre nehezebben lehetett eladni. A cég elkényelmesedését pedig a piac nagyon szigorúan büntette. Az itt dolgozóknak hinniük kell abban, amit csinálnak, nem utolsósorban pedig a piaccal el kell hitetni, hogy a Pick márka a jövőben is az lesz, ami tíz éve volt. A terméknek ugyanis van jövője, s az összes többi feladatot a kereskedelmi igények maximális figyelembevételére kell építeni. Ez persze kemény munka lesz.
– A Délhúst viszonylag rövid idő alatt felpörgette. A pécsi húsoscég tavaly három telephelyén csaknem 3 milliárd forintot költött főként kapacitásnövelő fejlesztésekre, s a hazai húskészítménypiacon 14 százalékkal piacvezető lett, előreláthatóan a korábbival azonos szintű, több mint 1 milliárd forintos eredménnyel.
– A Délhúsnál szigorúan ellenőrzött vezetés mellett rendkívül dinamikus munka folyik, ha kell, naponta, de legalább hetente sorra vesszük a vevői problémákat, a szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdéseket a legfelsőbb vezetői szinten. A kereskedelemben bekövetkező legkisebb rezdülésekre már reagálunk, naprakész kimutatások vannak a forgalomról, üzletláncokra lebontva. Nem utolsósorban pedig az értékesítő csapat nem csak a forgalomban, hanem az eredményben is érdekelt, alapvető célja tehát úgy eladni, hogy a forgalmat az eredménnyel együtt produkálja. Ehhez valóban fel kell építeni egy csapatot, de működtetni is kell. A Pick esetében ez messze nem így működik, csak a Pick Rt.-nél 1800 ember dolgozik, a belkereskedelemben dolgozó kereskedők például körülbelül háromszor annyian vannak, mint a Délhúsnál.
– Ezek szerint lesznek elbocsátások?
– Lesznek, de nem leépítés, inkább cserék várhatók. Ma minden értelmes, dolgozni akaró emberre szükségem van. Egyetlen olyan emberre sincs azonban szükség, akiről hosszú idő alatt bebizonyosodott, hogy nem tudja ellátni a feladatát. Az elkövetkező évben nem tervezek jelentős létszámkorrekciót, s minden fizikai területen dolgozó emberre szükségem van. Napokon belül várom azokat a vezetői elképzeléseket, amelyekről el tudom majd dönteni, hogy beleillik-e a jövőbeli elképzelésekbe vagy nem. Minden vezető előtt világos már, hogy további foglalkoztatását az dönti el: mennyire tud megújulni, kreatív és hatékony lenni, mert előremenni csak így lehet. A Picket a tulajdonos elvárása alapján rövid időn belül eredményessé kell tenni, s ezt csak olyan kollégákkal lehetséges, akik akarják ezt és értenek is hozzá. Az Arago által elhatározott reorganizációs tervben még nagyon kemény veszteség van kalkulálva erre az évre, az én elképzelésem azonban az, hogy ezt a felére kell csökkenteni, jövőre pedig már eredményt kell produkálni. A folyamatok iránya a Picknél fél éven belül ki fog derülni, a Délhúsnál pedig az első negyedév adatai alapján úgy látni, hogy sikerül tartani a 35 milliárdos nettó árbevételi tervet, ami 23 százalékos növekedést jelent a múlt évhez képest.
– A Pick még tulajdonában lévő 63,76 százalékos részét az Arago április 12-én értékesítette: egyenlő részben két magánszemély befektető, Brazsák József és Csarodai János (John Charody) részére. Ők lapunknak úgy nyilatkoztak, hogy maguknak vásároltak, az ügylet kapcsán azonban felvetődött, hogy a Délhús tulajdonosa rajtuk keresztül kívánná teljesen irányítása alá vonni a céget addig is, amíg hivatalosan nem vásárolja meg ezeket a részvényeket is. Ön ugyanakkor korábban lapunknak azt mondta, tovább szeretnék folytatni a Pick-akvizíciót, ezt azonban már csak nyilvános ajánlattétellel tehetik meg, az újabb lépés időpontja pedig még kérdéses.
– A nyilvános ajánlattételről azt követően kell majd dönteni, hogy a 31,21 százalékos részvénycsomag vásárlása kapcsán a GVH-tól és a PSZÁF-tól minden szükséges engedélyt, jóváhagyást megkapunk. Az erre vonatkozó időpontot az dönti majd el, hogy ez a két szervezet hogyan nyilatkozik az ügyben. A Délhús és a Pick a belföldi húspiacon együtt 24-25 százalékot képvisel, ugyanakkor az egykor 76–78 milliárdos árbevételű, Arago-tulajdonban volt valamikori Pick Holding arányát ez még mindig nem éri el.
