Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A távmunka fogalma a közvélemény körében még zavaros és gyakran azonosítják a bedolgozással – mondta lapunknak Rohály Gábor, a Távmunka Alapítvány alapító tagja. A munka törvénykönyve a távmunkát úgy határozza meg, hogy az távolról, alkalmazotti jogviszonyban végzett munka, ahol az elektronikus eszköz használata elsődlegesen az információcserében játszik szerepet. Forgács Tibor, a Távmunkaszövetség tagja elmondta, hogy a távmunkára azok a munkafolyamatok jöhetnek szóba, amelyek nem igényelnek személyes kapcsolatot, függetlenül a munkakör jellegétől, a dolgozó végzettségétől és korától. Az MTA Szociológiai Intézetének becslései szerint hazánkban tavaly az aktív munkavállalók 0,6-2,4 százaléka, vagyis 20-150 ezer fő végzett távmunkát. Ez messze elmarad a 13 százalékos EU-átlagtól. Európában a skandináv országok állnak a mezőny élén 27 százalékkal; őket követi Németország 17 százalékkal. Az Egyesült Államokban ez az érték 25 százalék és mintegy 30 millió főt jelent. Bár már egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel, egyelőre még inkább csak a túlórát kívánják így megoldani.
A távmunka lehetőséget nyújt az elbocsátások elkerülésére, elősegíti a csökkent munkaképességűek, a gyerekvállalók, valamint a vidéki foglalkoztatottak felzárkóztatását – mondta Forgács – a cégek mégis elsősorban a költségmegtakarítás és a hatékonyságnövelés lehetőségét látják benne. A PricewaterhouseCoopers Üzleti Tanácsadó iroda számításai szerint heti 1-2 napos távmunka 20-40 százalékos irodahelyiség-megtakarítást jelent. Ugyanez 3-4 napos távmunka esetén már 60-80 százalék. Az otthoni munkavégzés növeli a hatékonyságot a rugalmas munkaidő, a nyugodtabb körülmények, a család-munkahely egyensúly miatt. Viszont erős önfegyelmet, jó időmenedzsmentet és önálló problémamegoldó képességet igényel a munkavállalótól. Komoly gondot jelentenek a megváltozott munkakörülmények, az otthon betöltött új szerep, valamint az elszigetelődés leküzdése. A távmunkában dolgozók gyakran attól félnek, hogy ezzel beszűkül előttük az előrejutási lehetőség, valamint hogy számukra inkább csak a rutinmunka jut, és a kreativitást igénylő munka az irodában folyik majd. A többi munkatárs részéről viszont ellenségeskedés is tapasztalható, mert kivételezettnek tekintik az otthon dolgozó kollégájukat. A szociális és pszichológiai szempontok mellett a jogi vonatkozás figyelembevétele is legalább annyira fontos az esetleges konfliktusok elkerüléséhez. Ide tartozik az adatbiztonság, ugyanis a vírusvédelem és adatvédelem egy otthoni gépnél – amelyet a család többi tagja is használ – nehezebben megoldható a vállalat számára, mint a munkahelyen.
A munkahelyi balesetekre vonatkozó jogszabályok szintén pontos egyeztetést igényelnek a munkaadó és a munkavállaló részéről, hiszen nem egy kötött helyről és időről van szó.
Mindezek a buktatók megfelelő tervezéssel, odafigyeléssel és a munkaadóval történő egyeztetéssel elkerülhetők. A távmunka csak ritka, szélsőséges esetben jelent teljes otthoni munkát. Mind a munkavállaló, mind pedig a munkaadó szempontjából a legelőnyösebb az irodai munka és a távmunka ötvözése. Ez egyrészt növeli a rugalmasságot, másrészt elkerülhetővé teszi a munkavállaló elszigetelődését, lehetőséget biztosít a kapcsolattartásra és a visszajelzésre, valamint időt takarít meg. A PWC számításai szerint ma a Budapesten dolgozók naponta mintegy 1,5 órát töltenek utazással. Heti egy nap otthoni munkával 10 munkanap takarítható meg évente. Mivel az alkalmazottak gyakran olyan enyhébb lefolyású betegségek esetén is szabadságot vesznek ki, amelyek az otthoni munkánál nem jelentenek akadályt, távmunka esetén ez évi 1-2 nappal kevesebb betegszabadságot jelent. A szakértők szerint a jövőben várhatóan egyre népszerűbb lesz ez a foglalkoztatási forma, de ez nem az új munkaerő felvételénél, hanem az olyan cégeknél indul el, amelyek leépítéssel küszködnek és így akarják megtartani az értékes munkaerőt, valamint lefaragni a költségeket.
