Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Januártól hosszú sorok alakulhatnak ki a német autópályák belépő szakaszain elhelyezett jegyautomatáknál, késleltetve a megfelelő berendezéssel fel nem szerelt kamionok rakományának célba jutását. Januártól ugyanis immár ténylegesen érvénybe lép Németországban a 12 tonnás, illetve azt meghaladó összsúlyú tehergépjárművek után az úthasználattal arányos autópályadíj-fizetési kötelezettség. Mindez a magyar kamionosok mintegy kétharmadát, csaknem kétezer fuvarost érinthet hátrányosan, hiszen ők nem kaphatták meg azt a díjszámlázó szerkezetet – úgynevezett OBU-t – amely a folyamatos közlekedésüket lehetővé tenné.
Ennek fő oka, hogy a díjszámlázó automata beépítésére jelenleg csak Németország és a vele szomszédos államok (Lengyelország, Csehország, Ausztria, Svájc, Franciaország, Belgium, Hollandia és Dánia) kijelölt szervizeiben van lehetőség, ám ezek túlterheltségük miatt év végéig – már több mint két hete – nem fogadnak új megrendeléseket. Így a gépjármű műszerfalába beépített, műholdas kapcsolatot lehetővé tevő készüléket csak a jövő évben szereltethetik be a magyar kamiontulajdonosok.
A rendelkezés bevezetését már ez év elejétől tervezték Németországban, ám (mivel a számonkéréshez idén nem minden feltételt sikerült megteremteni) egy év türelmi időt adtak. A jelenlegi helyzet alapján azonban úgy tűnik, ez sem volt elég. Éppen ezért is kérték, illetve kérik – immár fél éve – a magyar illetékesek, hogy a németek nálunk is jelöljenek ki szervizeket, ám ezen a téren az ígéreten kívül egyelőre nem történt semmi.
A legfrissebb tájékoztatás szerint várhatóan csak 2005 első negyedévében nevezi meg a Német Áruszállítási Szövetségi Hivatal azokat a magyarországi szervizeket, amelyek jogosultak lesznek díjszámlázó készülékeket beszerelni – nyilatkozta a NAPI Gazdaságnak Dittel Gábor, a Magánvállalkozók Nemzetközi Fuvarozó Ipartestületének (NiT-Hungary) ügyvezető főtitkára. Hozzátette: ez nem lehet akadálya annak, hogy a magyar kamionosok fuvart vállaljanak Németországba, ám az ottani közlekedésüket lassíthatja, hiszen a díjfizetési kötelezettségüket csak meglehetősen bürokratikus úton teljesíthetik.
Ennek egyik megoldása, hogy az út megkezdése előtt az interneten keresztül közlik a németországi autópálya-kezelő társasággal a jármű adatait és a kiválasztott útvonalat – német, angol, francia vagy lengyel nyelven – s az ez alapján kapott számmal igazolhatják út közbeni ellenőrzéskor a regisztrációt. A másik megoldás, hogy a német határ átlépése után jelentkeznek be a legközelebbi díjbeszedő terminálon, ami ugyancsak időveszteséggel jár. A bliccelést aligha lesz érdemes megpróbálni, ugyanis a befizetését elmulasztó fuvarozón nemcsak a megtett távolságra eső díjat hajtják be, hanem – a szabálysértés súlyosságának függvényében – 20 ezer euróig terjedő bírsággal is sújtják.
A németországihoz hasonló rendszer Ausztriában már csaknem egy éve működik azzal a különbséggel, hogy ott minden 3,5 tonna össztömeg fölötti járműre érvényes a megtett távolsággal arányos autópálya-használati díj. Az osztrákoknál úgynevezett go-box rendszerű készüléket kell a jármű szélvédőjére ragasztani, amelyet induláskor prepaid rendszerben feltöltenek bizonyos összeggel; ez az autópályákon elhelyezett érzékelőkön áthaladva távolságarányosan csökken.
Az osztrák készülék ugyanakkor nem használható a németországi rendszerben, így ha a fuvaros mindkét országon áthalad, akkor kétféle mérőműszerrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy folyamatosan haladhasson. A szerkezetek inkompatibilitása ellentmond annak a tervnek, amely az egész unióban egységes úthasználat-arányos autópálya-díjfizetési rendszer kialakítását célozza.
