Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Sokakat meglepett a döntése, hogy a CIB Bankot a háta mögött hagyva a Kereskedelmi és Hitelbanknál folytatja munkáját...
– Sikeres éveket tudhattam a hátam mögött a CIB-nél, de „elcsábított” a K&H Bank. Itt sokkal nagyobb az ügyfélkör: 8000 évi 700 millió forintnál nagyobb árbevétellel rendelkező közép- és nagyvállalati partnerünk van. Emellett a bank 70 ezer kis- és középvállalati ügyfelet is kiszolgál. Az ügyfelek döntő részének már a kétszintű bankrendszer kialakulása óta kapcsolata van a K&H-val. Ez az évek során megerősödött réteg igen értékes, hiszen a versenytársak sokszor csak olyan ügyfeleket képesek megtalálni, akik számára a kapcsolati tőke már nem elsődleges fontosságú: néhány százalékpontnyi előnyért elpártolnak az addig rájuk igen sokat költő finanszírozótól.
– Ezért a helyzetért csak saját magukat okolhatják a bankok...
– Ebben egyetértek, rendkívül torzult a jelenlegi magyar vállalati bankpiac. Amíg Németországban lényegében egyetlen vállalat sem kaphat hitelt 1,5 százalékos banki marzs alatt, addig Magyarországon 1,2–1,5 százalékos az átlagos vállalati hitelmarzs. Ha ebből leszámítjuk, hogy az állomány után nagy átlagban 1 százalék körüli céltartalékképzésre van szükség, kiderül, hogy mennyit is keresnek ezen a piacon a bankok. És ekkor még nem beszéltünk az egyéb ingyenes szolgáltatásokról, amelyek sok cég érzése szerint „járnak” egy-egy hitelhez. Aligha véletlen, hogy mind több külföldi cég a magyarországi leányvállalatán keresztül finanszírozza teljes hálózatát.
– Miért tűrik el ezt az anyabankok?
– A magyar piac tulajdonosaink méreteihez képest kicsi, ám ennek ellenére úgy vélem, hamarosan előtérbe kerülnek a hatékonysági követelmények, amelyek után akár több bank is kivonulhat a vállalati piacról. Jelenleg ugyanis 27 bank versenyez, s bizony a teljesítménykényszer is hozzájárul a torz piachoz. Ma egy vidéki kirendeltségen egy kisebb vállalat sokszor olcsóbban tud hitelt felvenni, mint egy multi a fővárosban, mert az ottani menedzsmentnek is rendre forgalombővülést kell felmutatnia, amiért a jelek szerint áldozni is hajlandó.
– Meddig tartható fenn a jelenlegi helyzet?
– Már nem sokáig. A vállalati hitelek alacsony bevételeit vagy esetleges veszteségeit eddig még ellensúlyozta, hogy a betétoldalon lehetett keresni, ennek volt köszönhető, hogy a bankok jövedelmezőségét a mai napig (a legnagyobb lakossági bank kivételével) a vállalati üzletágak biztosították. Jól jövedelmezett a számlákon időlegesen parkoló pénzek befektetése, ám ez az összeg a kamatszint csökkenésével zsugorodik. Az euróövezeti csatlakozás közeledtével pedig a konverziós bevételeknek mondhatunk búcsút.
– Milyen hatással volt a vállalati bankokra a csatlakozás?
– Talán ezt még korai elemezni, ám a jelek szerint sem a bankok, sem a gazdaság szereplői nem voltak kellőképp felkészülve a változásra. Jó példa erre az áfa-visszaigénylések körüli polémia. A bankok a belföldi áfafinanszírozásra kész metódussal rendelkeztek, az áfabevallások alapján tudtak áthidaló hitelt nyújtani. Az uniós áfa-visszaigénylésnél komoly gond, hogy annak jogosultságát nehéz dokumentálni, nem tudni, kitől kaphat a bank olyan igazolást, amely számára biztonságot jelent.
– Eddigi ismereteink szerint a legnagyobb mértékben a mezőgazdaságot sújtja az átmeneti időszak. A K&H-nak – amely a legjelentősebb szereplő ezen a piacon – ez nem okoz komoly gondokat?
– Tisztában vagyunk vele, hogy partnereinknek egyelőre igen nehéz helyzetet okoz, hogy lényegesen kevesebb támogatást kapnak, mint az uniós versenytársak, ráadásul azt is megkésve. Szerencsére az elmúlt években a K&H agrárportfóliója jelentősen megtisztult, partnereink döntő többsége ma már fejlődőképes, technológiailag fejlett cég, amelyek képesek átélni ezt a remélem átmeneti időszakot. A portfólió átrendezése után is messze piacvezetők vagyunk: amíg a vállalati üzletágban 14 százalékos a részesedésünk, addig az agrárcégek negyedével van kapcsolatunk.
Az említett gondok egyébként nem csak a mezőgazdaságra érvényesek, az egész magyar vállalati piac hasonló helyzetben van. A bankok döntésén múlik, hogy megmaradnak a konzervatív szemlélet mellett, és piacot veszítenek, vagy hisznek partnereikben és segítik őket a helyzet átmeneti kezelésében. Tudomásul kell venni, hogy a hazai vállalati piac érdemben nem változik, a harc nagyjából 30 ezer „bankképes” ügyfélért folyik. Aki a piacon akar maradni, közülük kell, hogy válogasson, velük kell, hogy dolgozzon még a nehezebb időszakokban is. Miután a K&H célja piacvezető pozíciójának megtartása, azt hiszem, nem kell, hogy tovább fejtegessem: mi hiszünk a vállalati partnereinkben.
