Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az idei év jelentős részéről egyelőre tényadatok még nem állnak rendelkezésre, az azonban az évközi fejlemények és a cégektől érkező növekvő megrendelésállományokról szóló beszámolók alapján elmondható, hogy a magyar műanyagipar évek óta tartó növekedése idén sem szakad meg – tájékoztatta lapunkat Ollár Péter, a Magyar Műanyagipari Szövetség szaktitkára. Az egyik legnagyobb gondot itthon is a kőolajárak magas volta okozta. Ez különösen a műanyag-feldolgozó vállalatoknak jelentett komoly problémát, ugyanis a megnövekedett alapanyagköltségeknek csak elenyésző részét, rosszabb esetben semmit sem tudtak áthárítani a megrendelőkre. (Az autóipari beszállítókkal például évről évre csaknem ugyan azon az árszinten kötnek szerződéseket a gyárak.) Ennek következtében a feldolgozó cégek döntő részének csökkent a jövedelmezősége. A európai műanyag-feldolgozó vállalatokat tömörítő szervezet (EuPC) elnöke például úgy nyilatkozott, hogy az európai műanyag-feldolgozó iparnak igen kicsi az esélye a „korai felépülésre”. A folyamatot ráadásul – részben az említettekből fakadóan – a magas energiaköltségek csak tovább lassítják. A helyzet az alapanyaggyártóknál valamivel kedvezőbb volt, mivel a magasabb árakat érvényesíteni tudták a vevőkkel szemben.
A sokak által aggályosnak hitt folyamat, a dollár forinttal szembeni gyengülése viszont már korántsem okozott ekkora traumát, ugyanis a magyar műanyagipari társaságok körében elvétve lehet dolláralapú szerződésekre bukkanni. Így ez önmagában nem rontotta a társaságok piaci pozícióit – vélekedett Ollár Péter. Sokkal nagyobb gondot jelentett az, hogy a forint árfolyama rendívül hektikusan mozgott év közben – még az euróval szemben is –, s ez kiszámíthatatlanná tette a vállalatok számára a gazdálkodást. A dollár gyengüléséhez hasonlóan a magas kamat sem nagyon vetette vissza a fejlesztéseket, hiszen a társaságok jelentős része a beruházásaihoz szükséges forrásokat devizahitelek segítségével biztosította. Ollár Péter, azonban a jövő évre már javuló gazdasági környezettel számol, amely a teljes vertikumra kedvező hatással lesz. Annál is inkább mert a TVK-nál és a BorsodChemnél is jövőre érnek be a már jó ideje zajló óriásberuházások.
Amennyiben a várakozások megalapozottaknak bizonyulnak, a hazai műanyagipar kiemelten fontos feladattává válik, hogy a végfelhasználók esetében a nagyobb hozzáadott értéket igénylő iparágak, így például az autó- vagy az elektronikai ipar súlya növekedjen. Előbbi ugyanis 2003-ban a teljes hazai termelésnek csupán 3 százalékát, míg utóbbi 11 százalékát vette fel. (Erre például a környező országokban megvalósuló autóipari beruházások is alapot adhatnak.) Amennyiben a folyamat valóban megindul, akkor több, akár külföldi vállalat nagyberuházását is Magyarországra lehetne csábítani. Erre már csak azért is szükség lenne, mert a nyugat-európai műanyagipari nagyvállalatok számára immár például Lengyelország és Szlovákia is komoly befektetési célponttá vált. Ezen döntésüket vélhetően az egy főre jutó műanyag-felhasználás magyarázza a legjobban, ugyanis Magyarország messze megelőzi vetélytársait hiszen 2002-ben ez a mutató 65 kilogramm volt – csaknem a legmagasabb szint a régióban –, míg a kelet-európai átlag csupán 12,5 kilogrammra rúgott. Azaz a növekedési lehetőség lényegesen nagyobb a példaként említett országokban, ráadásul szakmai körök prognózisa szerint ez a szint 2010-re csaknem duplájára, 24 kilogrammra növekszik.
