Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A német csomagolási szabályozás 2003. január elseje óta átalakította Európa legnagyobb gazdaságának életét, és ily módon a világ legjelentősebb vállalatai sem vonhatták ki magukat az intézkedések hatása alól. Nem véletlen, hogy a Coca-Cola, a világ vezető üdítőital-gyártója nemrégiben részben a német „Dosenpfand”, vagyis a palackokra, dobozokra és egyéb csomagolóeszközökre kivetett betéti díj miatt adott ki profit warningot. Az idei második félévi nyereség visszaesésére figyelmeztető Coca-Cola-bejelentés az újonnan életbe lépett német környezetvédelmi szabályokkal függ össze - írja a Der Spiegel. Németországban jelentősen visszaesett a kereslet az üdítőitalok iránt, miután bevezették a betéti díjat.
A Dosenpfandot a multinacionális cégek nyomására az Európai Bizottság is bírálta idén áprilisban. Sőt, Brüsszel felszólította a német kormányt, hogy módosítson a szabályozáson, amely a külföldi gyártókat és forgalmazókat hátrányos helyzetbe hozza, vagy ilyen formájában semmisítse meg a szabályozót. Az EU szerint ugyanis Németországban nem működik egységes viszszaváltási rendszer, és így az egyutas (egyszer használatos) csomagolásra, például dobozokra és PET-palackokra specializálódott külföldi gyártók hátrányba kerülnek az ottani piacon.
A berlini kormány - amely az SPD (szociáldemokraták) és a Zöldek koalíciójának eredményeként alakult - visszautasítja az EU effajta vádjait, ám éppen az utóbbi időben már maga is módosításokat szorgalmazott a törvényben. Ezek a változtatások logikusabbá tennék a szabályozást: nem az árusított ital fajtájától, hanem a csomagolóanyag típusától tennék függővé a díjfizetést. (Így például az egyutas környezetkímélő csomagolást nem tennék díjkötelessé.) A módosítások átvezetése azonban a bonyolult német törvényhozási eljárás miatt igencsak nehézkes a parlament felsőházában, a Bundesratban.
Ha a Brüsszel és Berlin között kialakult vitában nem születik kompromisszum, akkor az is elképzelhető, hogy a Németország ellen már tavaly októberben megindított eljárás ügyében végül a luxembourgi Európai Bíróságnak kell döntenie. A vonatkozó jogszabályt - Verpackungsverordnung (VV) - még az előző német kormánykoalíció, a CDU/CSU/FDP-kabinet fogadta el 1991-ben, törvényerőre pedig csak 1998-ban emelkedett. A VV célja az volt, hogy visszaszorítsák a környezetre ártalmas csomagolóeszközök használatát és „zöldebb” megoldásokat keressenek a német gazdaság egészében.
A törvény szerint 2001. június 30-ától - tehát már az új, szociáldemokrata-zöld koalíció működése idején - minden csomagolóeszköz 65 százalékát újra kell hasznosítani a legnépesebb EU-tagállamban, 45 százalékukat pedig anyagában kell reciklálni. (Hasznosításnak számít a szemétégetőben való elégetés is, hiszen így hasznos hőenergia keletkezik, az anyagában történő újrafelhasználás viszont azt jelenti, hogy például a hulladék papírból megint papírt állítanak elő.)
A jogszabály a szállításkor használt csomagolóeszközökre nem állapít meg újrahasznosítási határértékeket, és szankciókat sem helyez kilátásba. A fogyasztási cikkekre azonban igen szigorú, mindazonáltal egyáltalán nem következetes szabályokat hozott a VV. Így a termékek gyártóinak, illetve forgalmazóinak vagy már az üzletben, illetve az elárusítóhely közvetlen közelében kell visszavenniük a használt csomagolóeszközöket, vagy pedig egy országos, illetve regionális begyűjtési rendszerben kell részt venniük, amely gondoskodik a hulladék összeszedéséről. Ez utóbbi az egyéni végfelhasználókat is bevonhatja a gyűjtésbe, egyebek mellett a „Duales System” révén. Ez a kettős rendszer - más néven: „Grüner Punkt” - egész Németországra kiterjed, s a DSD AG működteti. Hasonló szisztéma létezik néhány tartományban is, ezeket a kettős rendszereket a Landbell AG és az Interseroh AG üzemelteti.
A VV bizonyos kvótákat is megállapít arra nézve, hogy az egyes csomagolóanyagok mekkora hányadát kell újrahasznosítani. Az üveg esetében ez az arány 75 százalék, de például az alumíniumnál 60, a papír-karton anyagoknál 70 százalék. Betétdíjköteles csomagolóanyagok a VV szerint az egyutas megoldások - például a sörösdobozok -, vagyis az egyetlen alkalommal felhasznált matériák. Ennek a törvénynek köszönhetően az uniós csatlakozás után szinte azonnal elárasztották az új piacokat, közte a magyart is a „szemérmetlenül” olcsó, alsó kategóriás dobozos sörök, ugyanis így már nem vonatkozik a német törvény az ottani gyártókra. A cégeknek 2003. január elsejétől az uniós bővítésig kellett várniuk, vagyis csaknem másfél évig, s a sör, az ásványvíz és a szénsavas üdítőitalok esetében az új, lazább piacokra, addig a Dosenpfand alapján fizetni kellett minden egyutas csomagolásra, tehát a dobozokra, a PET-palackokra és az egyszer felhasználható üvegekre is.
Nem kell díjat fizetni a szénsavmentes üdítők és a bor után. A tej és az égetett szeszes italok szintén mentesültek, így a vegyes italok egy része a Dosenpfand hatálya alá esik, de például a vodka-citrom, illetve a whisky-kóla koktélitalok nem díjkötelesek. Ugyanakkor a 2004. augusztusi adatok szerint hamarosan a szénsavmentes üdítők esetében is a határérték alá esik az újrahasznosítási arány, így ezekre is várható a Dosenpfand bevezetése, ha addigra meg nem szűnik.
A törvény németországi bevezetése óta a dobozok és az egyutas üvegek, továbbá a PET-palackok betéti díja 25 eurócent, de másfél literes űrtartalom fölött ugyanez már 50 centet tesz ki. A többutas csomagolások esetében a korábbi díjtételek érvényesek: 8 cent a sörösüvegekre, 15 cent az ásványvizes palackokra.
