Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Az uniós csatlakozás közeledtével egyre nagyobb divat a magyar termékek vásárlására való ösztönzés. Orbán Viktor 599-es vonalkódmozgalma nagy publicitást kapott, a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegy is egyre nagyobb figyelmet ér el, ahogyan az önök Magor védjegye is ismertté vált. A hipermarketek is folyamatosan hangoztatják: a polcaikon több mint 80 százalékban magyar termékek állnak...
- Egyet azért tisztáznunk kell. Mi az a magyar áru? A vonalkód, amelyre a volt miniszterelnök hívta fel a figyelmet, már felhívás pillanatában súlyos hibát rejtett. Az 599-es vonalkód csupán azt jelenti, hogy a termék Magyarországon készült. Itthon készül azonban az Amerikában oly divatos sötét színű üdítőital is. Ettől magyar? Hogy a Magor-termékeknél még a gyanú se merüljön fel, a mozgalom elején mindenki számára ki kellett derülnie, hogy csak a 100 százalékban magyar tulajdonú vállalkozások termékei szerezhetik meg a védjegyet, illetve magánszemélyeknél azok a magyarnak született állampolgárok kerülhetnek a körbe, akik életmódszerűen végzik a termelést. A Magortól az különbözteti meg az összes többi ilyen kezdeményezést, hogy egyik sem volt sikeres. A vonalkódos mozgalom is befulladt, a Classica Hungarica is elhalt, a Vedd a magyart meg az összes többi is. Ez elég nagy baj, mert jót tenne ennek az irányzatnak, ha lenne hat, nyolc, tíz hiteles változata. Nem gondolom, hogy csak ennek az egynek kell lennie.
- A befulladt mozgalmak egyfajta fogyasztói ítéletet tükröznek, nem?
- Jóllehet fogyasztói ítéletet is, de hadd egészítsem ki azzal, hogy egyfajta bizalmi válságot is egyben. Mert nem akadt túl sok hiteles ember, aki ennek vagy annak a mozgalomnak az élére állt volna. Nem szeretném, ha fellengzősen hangzana, de meggyőződésem, hogy a Magor védjegy és a mögötte levő mozgalom többek között azért is lett ilyen sikeres, mert közismert ember vagyok. Érezhető volt az emberek szeretete és bizalma, amely a Nemzeti Kamara minden előadását követően megmutatkozott. A mozgalom megalakulásának az adott lökést, hogy színházunk súlyos anyagi nehézségekkel küzdött. Nem várhatott állami támogatást, már csak irányultsága miatt sem. Dömötör Pál fehérvári közgazdász egy alkalommal fölkeresett és a színházat megsegítendő egy védjegy kialakításának ötletével állt elő. A cél az volt, hogy egy ismert ember reklámozzon védjegyes termékeket, s az embléma használatából befolyt összeget a színház támogatására lehetne fordítani.
- És veszik a Magor-termékeket?
- Ma már többről van szór. Időnként jól megfigyelhető, hogy mára hazafiúi tettnek számít a Magor-termékek felkutatása, vásárlása. Ezzel persze nem lepném meg a német, az olasz, a francia vagy a spanyol közvéleményt, mert ott egy ilyen mozgalom teljesen rendjén való, hétköznapi dolog. Ott igény van arra, hogy a fogyasztók a hazai termékeket vásárolják. Itthon, ha nem vigyázunk, egész egyszerűen kiseprik a magyar termelőket a piacról. Egy multinacionális cég, ha kell, hónapokig képes rendkívül alacsony szinten tartani a termékei árát, egészen addig, amíg elbukik a versenytárs.
- A Magor mozgalom mögött áll jogi személyiségű társaság?
- Az anyagi ügyeket egy kft. intézi, éppen azért, hogy számlaképes legyen, mert a védjegy használatért, mint miden országban, nálunk is térítés jár.
- Ön az ügyvezetője?
- Már 13 éve. Az én nevem fémjelzi a céget és a mozgalmat, és én a neveltetésemből fakadóan is kínosan, betegesen ügyelek arra, hogy mindenről számla legyen, így a pénzzel fillérre pontosan el lehessen számolni. Nem értek ugyan a könyveléshez, színházi ember vagyok, színházat igazgatok, de a pénzügyek intézéséhez nálunk is megvannak a szakemberek.
- A Magor-termékeket a CBA is forgalmazza. Az nem okoz önöknek dilemmát, hogy ez a társaság immár multinacionális vállalkozássá vált, hiszen érdekeltségei vannak a szomszédos országokban, sőt Bulgáriában és a Baltikumban is?
- Ki kell, hogy javítsam: a CBA színtiszta magyar vállalkozás, 50 magyar tulajdonosa van. Csak így lehetett a termékeink forgalmazója. A CBA elnöke keresett meg minket és ajánlotta fel a bolthálózatot, de azt is jól tudjuk, hogy az 50 tulajdonosból sokan vannak olyanok, akiknek sem érzelmi, sem gazdasági okokból nem jelent semmit a Magor-termékek forgalmazása. Minthogy a CBA egy gazdasági szövetség, nem mindegyik tulajdonost lehet arra kötelezni, hogy árulja a védjegyes árut. Emellett mi nem az üzletláncokban látjuk a jövőnket, hiszen mára többen kihátráltak a megállapodásból, pedig először ők kerestek meg minket. Immáron 16 Magor-üzlet van, ebből 4 márkabolt. Ezekben 148-féle védjegyes terméket lehet vásárolni. Mostanában újabb 12-14 Magor-üzlettel bővül a hálózat, ezzel a számuk 30 körülire növekszik. Ezenkívül 150 CBA-ban lehet kapni védjegyes termékeket.
- Úgy látom, itt már nemcsak a színház támogatásáról, hanem üzletről és pénzről van szó, mert ilyen a kereskedelem. Egyetért ezzel?
- A Magor egy kivétellel minden tekintetben beváltotta, sőt túlszárnyalta a kitűzött célokat. A kivétel viszont éppen a Nemzeti Kamara Színház megsegítése. Nem volna szerencsés, ha rossz bizonyítványt állítanék ki a beszállítókról, de nehezen jutunk hozzá a védjegyhasználatból minket megillető néhány százalékos jutalékhoz - természetesen tisztelet a kivételnek. Emiatt nem sikerült támogatnunk a színházat.
- Ilyen mostoha támogatói háttérrel mégis tévé és rádió alapításán gondolkodnak?
- Van egy olyan ingatlan, amely tévé- és rádióstúdiónak épült. Ez most is megvan, 400 millió forintért megvehető lenne. Az nem valószínű, hogy akad egy ember, aki azt mondja: itt van 400 millió és gyerünk tanár úr... Az viszont elképzelhető, hogy akad egymillió ember, aki ad 400 forintot. Erre utalnak jelek. Eredendően és elsősorban műholdas adásban gondolkozunk, amelynek az éves előfizetői díja 1000 forint lenne.
- A tévét működtetni is kell.
- Tudósítói hálózattal és vízfejek nélkül hihetetlen sokat lehet spórolni. Ütőképes és mozgékony tévét szeretnénk. Ha kiszámolja, néhány milliós előfizetői táborral több milliárd forint jöhet össze, amely hátteret biztosítana a két médium működéséhez.
