Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A csomagolóanyagok magyarországi piaca rendkívül dinamikusan, ám hektikusan, évente 10-20 milliárd forinttal nő, de az egy főre jutó csomagolóanyag-felhasználás még mindig csak az uniós átlag 60 százalékát éri el. A magyar csomagolóanyag-gyártók dolgát azonban nemcsak az import nehezíti, hanem a számtalan uniós elvárásnak és előírásnak is meg kell felelniük. Az uniós követelmények két alapvető kategóriája a műszaki szabályozás és a szállítmányozási rendeletek betartása. A magyar gyártóknak ezek egyike sem okoz gondot, hiszen az elvárások már évek óta ismertek, így volt idő alkalmazkodni hozzájuk. Az EU szabályozásainak teljes skálája beépült már a magyar jogrendbe.
Lényegesen nagyobb probléma az úgynevezett alapvető követelményeknek való megfelelés. Ide tartozik például a környezetvédelmi előírások betartása, ezen belül az, hogy 2005-re meg kell oldani a csomagolóanyagokból származó hulladékok 50 százalékának újrahasznosítását. Ennek érdekében a gyártók megalakították az első specializált hulladékgazdálkodási szervezetet, az Öko-Pannon Kht.-t, aminek hatására egy központi rendelkezés 35 százalékról idén 40 százalékra emelte az újrahasznosítási arányt. A kht. licencdíj ellenében kezeli olyan intézmények hulladékát, amelyeknél az koncentráltan képződik. Eddig 450 kibocsátóval kötött szerződést, amelyek az országos hulladékmennyiség 45-50 százalékát „termelik”. Mire azonban meg tudnának felelni ennek az elvárásnak, valószínűleg életbe lép egy új rendelet, amely 65 százalékos újrahasznosítási rátát tűz ki célul 2008-ra, így ennek teljesítésére derogációt kell majd kérni.
Ugyancsak jövőre lép életbe egy új szabályozás, mely szerint a termékdíj megfizetése nem mentesít az újrahasznosítás alól, így várhatóan már a gyártók kétharmada fordul majd a kht.-hoz vagy más hasonló társasághoz.
Új követelményként jelenik meg a csomagolásról és csomagolási hulladékokról szóló 94/2002. sz. kormányrendeletben az EU azon elvárása, hogy a fogyasztókat tájékoztassák a csomagoláshoz felhasznált anyagokról. Pontos előírás létezik arra nézve, hogy a csomagolóanyag milyen alapanyagot milyen mennyiségben tartalmazhat. A legfontosabb követelmény a nehézfémek arányának minimalizálása. Erre még Magyarországon nem vezettek be rendszeres vizsgálatokat, ami főleg az exportőrök dolgát nehezíti meg, mert 2004 januárjától bárki kérheti tőlük az úgynevezett megfelelőségi igazolást. Annak ellenére, hogy a magyar csomagolóipar jó minőségű termékeket állít elő, jelentős teherként nehezedik rá a folyamatosan változó szabályoknak való megfelelés, ami nem utolsósorban rengeteg pénzbe kerül, így rontja a gyártók versenyképességét.
