Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 2000. évi sporttörvény előírja, hogy valamennyi igazolt sportolónak versenyengedélyt kell igényelni a Nemzeti Sportszövetségtől (NSSZ). Ez a versenyengedély alapbiztosítást is tartalmaz, amelyet a jogot pályázat útján elnyert Arag Jogvédelmi Biztosító nyújt. Lapunknak az NSSZ-nél elmondták: a versenyengedély 500 forintos díjából mintegy 200 forint szolgálja a versenyzők biztosítását. Borbély Attila, az Arag elnök-vezérigazgatója elismerte, hogy cégük szolgáltatása igen szerény kárkifizetéseket tartalmaz. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a versenyzőknek és egyesületeiknek ezenfelül lehetőségük van további kiegészítő biztosítások megkötésére.
Jelenleg azonban nem csak a kiegészítő biztosítások terén akadnak gondok. Több szakági szövetség is akad ugyanis, amely egyáltalán nem váltja ki sportolóinak az alapbiztosítást is tartalmazó versenyengedélyt, arra hivatkozva, hogy a saját hatáskörükben kiadott versenyigazolásokat az adott sportág nemzetközi szövetsége elfogadja. Mint Füleky András, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium versenysportért és utánpótlásért felelős főosztályvezetője elmondta: a minisztérium nem felelős a sportszervezetek működéséért, a jogsértő magatartást a szövetségek törvényességi felügyeletét ellátó ügyészségeknek kellene megállapítaniuk.
A Nemzeti Sportszövetség információink szerint mindeddig még nem tett panaszt egyetlen szakszövetség ellen sem a törvénysértés miatt, ám híreink szerint némileg változhat a helyzet azt követően, ha a jövőben valóban csak azok a szövetségek részesülhetnek állami támogatásban, akik „beszálltak” a versenyengedély-rendszerbe.
Az, hogy a szakszövetségek egyszerűen képtelenek a közös gondolkodásra, a biztosítási díjakat is emeli. Így ugyanis lehetetlen olyan veszélyközösséget létrehozni, ami elfogadható áron lehetőséget teremtene arra, hogy az élversenyzők pályafutásuk felhagyására késztető komolyabb sérülésük esetén legalább egy átmeneti időre, 1-2 évre megfelelő anyagi fedezethez jussanak - vélekedik a saját sportbiztosításukat döntően csak „szóbeszéd” alapján terjeszteni képes QBE Atlasz Biztosító életbiztosítási igazgatója, László Róbert. A szakember szerint ugyanakkor a biztosítások iránt az utóbbi időben olyan befektetők kezdtek el érdeklődni, akik egy-egy sportoló játékengedélyét megvásárolva saját bőrükön érzik, mit is jelenthet az, ha a „tulajdonukban” lévő sportoló többet nem léphet pályára. Ezekben az esetekben azonban a biztosítás haszonélvezői nem a pályájuk felhagyására kényszerülő sportolók, hanem a pénzükért futó befektetők lesznek.
Borbély Attila viszont úgy véli, klasszikus biztosítási formában ma Magyarországon még azt sem lehet megoldani, hogy a versenyzők olyan biztosítási összeget kapjanak, amely sérülésük idejére legalább részben pótolja kieső jövedelmüket. Erre a szakember szerint legfeljebb egy segélyalap vagy pénztár létrehozása jelenthet megoldást. Más vélemények szerint a magyar helyzet különlegessége az is, hogy a professzionális sportolók nem részesülnek komolyabb társadalombiztosítási védelemben, mivel az egyesületek szinte minden sportágban vállalkozóként alkalmazzák őket. A számlás módszer fenntartása mellett ugyanakkor az egyesületek elképesztően rossz anyagi helyzetükre hivatkozva érvelnek.
