Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
NAPI GAZDASÁG
Nem a megvalósított beruházásokkal van probléma, hanem azzal, hogy ezeket a programokat a költségvetésnek kellett volna finanszíroznia, nem pedig egy banknak – mondta Czirják Sándor, a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) társ-vezérigazgatója annak kapcsán, hogy a kormány múlt keddi ülésén megtárgyalta az MFB 2002. évi tevékenységéről szóló beszámolót. A beszámolót kommentálva Gaál Gyula, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) politikai államtitkára – aki épp az MFB elnöki székéből került át a közelmúltban a GKM-be – elmondta, hogy a feladatoknak a bankhoz történő csoportosításával az előző kormányzatnak többféle célja volt. A bankhoz delegált projektek nem jelentek meg a költségvetésben, így nemzetgazdasági szinten kisebb hiányt lehetett kimutatni, míg a másik oldalról a költségvetési körön kívül kerülés a döntések ellenőrizhetőségét nehezítette meg. Ezt tette például az az MFB-s szerep, amikor az ÁPV Rt. helyett a bankot bízták meg privatizációs feladatokkal – mondták a tájékoztatón.
Czirják ugyanakkor emlékeztetett: az agárhitelek esetében szakmai hibát is elkövetett a korábbi vezetés, amikor „bemondásra” fogadta el a földterületi értékeket és nem dolgozott ki egy prudensebb minősítési módszert. Ennek az új módszernek a kialakításával indokolta a bankvezér az agrárhitelek rövid ideig tartó szüneteltetését tavaly. A vezérigazgató szerint a tavalyi második félévben megugrott banki költségeknek csak egy része tudható be annak az átszervezésnek, amely a társaságot vissza akarja vezetni a klasszikus fejlesztési bankok körébe, számos olyan számlát is ki kellett fizetniük, amit elődeik hagytak hátra. A tájékoztatón ugyanakkor elhangzott: a korábbi MFB-vezetés döntései nem voltak jogellenesek, hiszen a bankról szóló törvény módosításával az ilyen ügyletekre megteremtődött a lehetőség. Az bankról szóló jogszabály legújabb módosításával ugyanakkor a rá vonatkozó szabályok közelebb kerültek a kereskedelmi bankokra érvényes szabályokhoz, sőt bizonyos esetekben – például a befektetési politika esetében – még szigorúbbak is, mint a „sima” pénzintézetekre vonatkozóak.
