A kartell szó jogi és a köznapi értelmezésbeli különbsége is okot adhatott arra, hogy az érintettek különböző módon értelmezték a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) döntését. „A GVH a kartellnek az egyik legenyhébb formáját állapította meg a mobiltelefon-társaságok tevékenységének vizsgálata során” - mondta lapunknak Bara Zoltán eljáró versenybíró (NAPI Gazdaság, 2003. július 29. 1-4. oldal). Vagyis csak abban az esetben nevezhető kartellezésnek az, amit a cégek elkövettek, ha a versenytörvény 11. paragrafusát kartellnek minősítjük - tette hozzá a bíró. A köznyelvben használt versenykorlátozó és titkos kartellt nem valósították meg a cégek, ám a jog ennél cizelláltabb.
A Pannon GSM részéről rámutattak arra, hogy a határozat kihirdetésekor még azt említették, hogy nem lehet megállapítani a hagyományos értelemben vett kartellt. Az eljáró bíró azt is elmondta, hogy a verseny torzításának lehetősége állt fenn, azonban azt azonban nem jelentette ki, hogy bármelyik fél torzította volna a piacot, sőt azt említette, hogy a torzításról nem határozott a GVH. Biztos nem véletlen az, hogy minden szolgáltató azon hördült fel, hogy egy lehetőséget szankcionált a GVH és nem valamely cselekedetet - tette hozzá a mobiltelefoncég illetékese.
Több független jogász is úgy értelmezi a GVH döntését, hogy a hivatal kartellt állapított meg, ám annak a legenyhébb formáját, a torzítást, s miután a testület ennek is csupán lehetőségét fogalmazta meg, a jogászok szerint kérdéses, hogy a bíróságon megáll-e a kartell tényállása. A jogászok azt is felvetették, hogy amennyiben meg is áll, kérdéses, hogy kiszabható-e a bírság, illetve indokolt lehet-e egy ilyen mértékű büntetés. A GVH a Westelt 210, a Pannont pedig 150 millió forintra bírságolta.
Diószegi József
Andacs Botond