Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Jelenleg nincs az egészségügyi intézményekre vonatkozóan egységes normarendszer az Európai Unióban (EU), minden tagország autonóm módon rendelkezik az intézmények működésének minőségi és mennyiségi követelményeiről, mondta a NAPI Gazdaság megkeresésére Kereszty Éva, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium (ESzCsM) ápolási és egészségpolitikai főosztályának vezetője. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lennének keretek a kórházak és rendelőintézetek működtetésére. Számos, főleg a betegek biztonságát szolgáló, szigorú ajánlása van az EU-nak. Ezek itthoni bevezetéséhez valószínűleg – anyagi kiadásokkal is járó – jelentős szerkezeti átalakítást kell majd végrehajtaniuk a kórházaknak. Persze több, az EU-ban érvényes – például az intézményekben használt műszerek és gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök minőségére vonatkozó – szabványrendszert már évek óta a gyakorlatban is alkalmaznak Magyarországon. Ilyen például az orvosi műszerek minősítési rendszere, amelynek minden magyar egészségügyi intézmény műszerei megfelelnek. Ehhez kapcsolódóan Nagy Csaba, az Orvos- és Kórháztechnikai Intézet igazgatója arról tájékoztatta lapunkat, hogy az itthoni egészségügyi intézmények 2001 óta csak az EU-s előírásoknak megfelelő orvosi műszereket használhatnak. Sőt a szakminisztérium 1998-ban az ide vonatkozó EU-normánál szigorúbb rendeletben szabályozta az egészségügyi berendezések maximális használati idejét és kötelező karbantartásának rendjét. Ennek értelmében például egy sterilizáló berendezést legfeljebb 15 évig lehet használni, ami 22 évre hosszabbodhat, amennyiben a műszert teljes körűen felújították. Hasonlóan EU-konform a magyar gyógyszer-törzskönyvezési rendszer is.
Ám – leszámítva az ingatlankorszerűsítéseket – jelentős átalakításoknak néznek elébe a magyarországi kórházak az élelmezésbiztonság, a munka- és baleseti biztonság, valamint a veszélyes hulladékok kezelési módjának tekintetében. Munka- és balesetbiztonságon főként a különböző egészségügyi intézményekben előforduló, sajátos ártalmak csökkentésére vonatkozó előírások megismertetését és betartatását, a különféle védőeszközök használatát kell érteni. Kereszty Éva szerint ezek az eszközök a legtöbb intézményben rendelkezésre állnak, csupán a használatuknak kell mindennapos gyakorlattá válnia.
A kórházak többségében viszont újonnan kell kialakítani az európai uniós
előírásoknak megfelelő, a fertőzések veszélyét minimálisra
csökkentő élelmiszer-biztonsági rendszereket. Ugyancsak új lesz az intézmények többségében a veszélyre figyelmeztető piktogramok rendszere. Megtudtuk még, hogy a hiányosságok feltérképezését, illetve azok pótlási lehetőségének felkutatását több szakmai cég is vállalja, ezért kórházanként átlagosan félmillió forintot is elkérnek. Ez az összes magyarországi kórházat tekintve hozzávetőleg 80-90 millió forint kiadást jelentene. Ennek mérséklése érdekében azonban a szakminisztérium – a kórházszövetséggel és az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületével közösen – ingyenes továbbképzéseket szervez az intézmények vezetőinek a munka- és baleset-, valamint az élelmezésbiztonság feltételrendszeréről. Az itt szerzett ismeretek alapján – költségkímélő módon – saját erőből is elkészíthetik a felméréseket az egyes kórházak, jegyezte meg Kereszty Éva.
Bár nem tartozik szorosan a kórházak, rendelőintézetek működésének eszköz- és feltételrendszerei közé, egyelőre – több más európai országhoz hasonlóan – a magyar egészségügyben is megoldatlan probléma a dolgozók munkaideje. Az EU-s normák szerint egy egészségügyi dolgozó hetente 40+8 órát dolgozhat, amit önkéntesen kiegészíthet további munkavégzéssel, ám a pihenőidőt ki kell adni. A napi munkavégzés azonban nem lehet több 12 óránál. Itthon jelenleg folyamatosan többet dolgoznak ennél az orvosok és az ápolók az egészségügy krónikus munkaerőhiánya, valamint az érvényben lévő ügyeleti rendszer miatt. Kereszty Éva szerint azonban négy-öt éven belül megvalósulhatnak azok a szerkezeti átalakulások, amelyek a jelenlegi munkaerő-állománnyal is lehetővé teszik – a maximum heti 60 órás – munkaidőre vonatkozó EU-elvárások betartását. Ehhez több ellátási formán kell változtatni, így például gyakorlattá kell majd tenni a kórházak terhelését csökkentő egynapos kezeléseket, valamint el kell érni, hogy a korábban a fekvőbeteg-ellátás keretében nyújtott szolgáltatások átkerüljenek az ambuláns szektorba. Ezenkívül új intézményi formák – elsősorban az úgynevezett mátrixkórház – elterjedését is a szükséges változások közé sorolta a főosztályvezető, aki hozzátette: a szaktárca mind jogszabályi úton, mind a finanszírozás eszközeivel igyekszik elősegíteni e folyamatokat.
