A szerződések felmondásával megkezdődött a harc a Magyar Posta Rt. és a Hungexpo Reklám Marketingkommunikációs (HRM) Rt., valamint az Újpesti Dózsa és a Lapkiadó Kft. között arról, hogy ki kinek hogyan mondhat fel, és ezért mekkora kártérítést fizet. A vita bíróságon is folytatódhat, de nem kizárt, hogy állami cég - esetleg a Szerencsejáték Rt. - vásárolja ki a HRM üzletrészét, mielőtt pontot tesznek az ügy végére.
A Posta úgy döntött, hogy a pereskedést is vállalva megpróbál megszabadulni a Hungexpo Reklám Marketingkommunikációs Rt.-vel kötött szerződéstől. E szerződés részeként a HRM az Újpesti Dózsával és a Magyar Nemzetet kiadójával további szerződést kötött, amely vegyíti a megbízási és a vállalkozási szerződés elemeit. Ez feltehetőleg azért történt, mert „tiszta" megbízási szerződésben a felmondást nem lehet jogszerűen kizárni. Ám a szóban forgó szerződést tartalma alapján a Posta jogászai megbízási szerződésnek, azaz bármikor felmondhatónak tekintik.
A másik lehetőség az egyes szerződésrészek semmisségének megállapítása. A Posta szerint jogellenesek a szerződéstől való elállás esetére súlyos jogkövetkezményeket kilátásba helyező kikötések. Jelesül: az egyéves szerződés felmondási ideje 8 hónap, szerződésellenes megszüntetés esetén az 500 millió forintos keretszerződés 15 százaléka, 75 millió forint illeti a HRM-t.
A szerződéses kötelezettségektől való megszabadulás további lehetséges indoka a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára való hivatkozás. A szerződés havi 500 ezer forint plusz áfa rendelkezésre állási díjat ír elő, ebben a Posta szerint egy, a HRM szerint 35 fő (a cég teljes létszáma) rendelkezésre állása értendő. Ha a megrendelés nem éri el az 500 millió forintot áfa nélkül, akkor a Posta kötbért fizet, ami a tárgyévi keret 5 százaléka - 25 millió forint -, akkor is, ha a szerződés csupán kevéssel marad el a kerettől. A szerződés ezen felül kizárólagosságot biztosít a HRM-nek: a Posta köteles minden médiavásárlási, nyomdai és reklámmal kapcsolatos feladatot a HRM-mel végeztetni. Amúgy a Posta erre a tevékenységre saját igazgatóságot is fenntartott.
Távolabbra mutató következményei lehetnek annak, ha a Posta színlelt szerződés miatti semmisségre hivatkozik. Ezen álláspont szerint az akkori vezetők valós szándéka nem a Posta reklámozása, hanem burkolt állami támogatás átfolyatása volt. A keretszerződésben ugyanis a HRM két szerződést kötött, 100 millió forinttal az Újpesti Dózsát szponzorálták, 135 millióért a Lapkiadó Kft.-től reklámhelyeket vásároltak a Magyar Nemzetben. A Posta jelenlegi vezetői a korábbi vezetők büntetőjogi felelősségét vetik fel, a gazdasági társaságokról szóló törvény megsértésére hivatkozva. A burkolt támogatásra utal, hogy a Posta azonnal kifizette a Dózsa és a Lapkiadó szerződéseinek teljes összegét, a teljesítés ütemezésétől függetlenül, s hogy a Posta korábbi években szokásos 72 milliós reklámbüdzséje egy csapásra 500 milliósra duzzadt.
A kenyértörésre is éppen a Dózsával és a Lapkiadóval kötött szerződések miatt került sor. Az 500 millióból eddig becslések szerint 450 millió áramlott ki, és a Posta szeretné megakadályozni a további kifizetéseket, a HRM-től azonban a Posta szerint ellentmondó kijelentések hangzottak el arról, hogy, teljesítve a Posta kérését, felmondták-e a két szerződést, vagy sem.
Az eldöntendő jogi kérdések közül az első, hogy a HRM jogszerűnek ismeri-e el a szerződés felmondását, és ha nem, érvényesíteni akarja-e a 75 milliós kártérítést - mondta lapunknak a Posta ez ügyben eljáró jogásza. Ha a bíróság elé kerül az ügy, felmerülhet, hogy valójában kik között jött létre a jogügylet. A Dózsával és a Lapkiadóval a HRM szerződött, de Kalmár István, a Posta korábbi vezérigazgatója ellenjegyezte, ezzel kinyilvánítva, hogy a HRM tehát a Posta megbízásából és javára kötötte a szerződést. Ez felveti a kérdést, hogy valójában bizományosi vagy megbízási szerződés jött-e létre.
Balogh Ádám, a HRM vezérigazgató-helyettese szerint jelenleg az is vitatott, hogy a szerződés fel van-e bontva, vagy sem. Álláspontjuk szerint nem lehet a szerződést úgy felmondani, ahogyan azt a Posta tette. Balogh azt jósolja, hogy a probléma rövidesen megoldódik egy küszöbönálló kivásárlási egyezséggel. Határozottan állítja, a szerződések célja az volt, hogy az állami társaságok reklámbüdzséit egyesítve nagyobb árengedményeket lehessen kiharcolni a piacon. Ezt a keretszerződések első bekezdésében azután ki is nyilvánították, így a HRM szerint, ha ez a cél nem teljesült volna, a szerződéseket a cél meghiúsulása miatt minden további nélkül felmondhatnák az állami cégek.
Jól értesült források szerint elkerülhető lenne a pereskedés, ha a HRM-ben 45 százalékos tulajdoni résszel rendelkező magáncég - a Reklámegyesülés Kommunikációs és Befektetési Rt. - üzletrészét a HRM-ben érdekelt állami cégek egyike - esetleg a Szerencsejáték Rt. vagy az MFB - kényszerűségből kivásárolná. A széles körű vétójoggal rendelkező kisebbségi tulajdonos kivásárlása megnyitná az utat a szerződések újratárgyalásához, a kisebbségi tulajdonos pedig némi pénzzel a zsebében távozna, ahogyan ezt például a Defend-ügyben is igyekeznek az állami tulajdonosok elérni.
T. K.
